29.rész - Előjön? Felejtős. (15+)

Körülnéztem a szobában, valami idegen ágyban ébredtem. Blézerem az egyik széken hevert. Mellette fehéres ruhám, ezért megrémültem.

A szoba tiszta és rendezett volt, könyvespolcok sorakoztak a fal mentén. Mellettük egy alig használt íróasztal. A parkettát egy nagy szürkés szőnyeg fedte. Elsimítottam a gyűrődéseket a hófehér lepedőn. Lenéztem újra a padlóra, ott termett egy kis labrador. Vajszínű, rövid kis szőre fényes volt, egészséges.

- Szia, de aranyos vagy. - simogattam meg fejét. Belehasított fejembe hirtelen a saját hangom. Fejemhez kaptam kezemet, lehunytam szememet.

- Látom, felkeltél. - támaszkodott vállával az ajtófélfának JunHong. Ekkor rájöttem, hol is voltam. Tátva maradt a szám látványától, mivel mikor felnéztem póló nélkül iszogatta reggeli kávéját. - Kérsz te is kávét? - szólalt meg újra.

- Öhm, öhm.. igen. - zökkentem vissza. Elindultam vele együtt a konyhába, készített nekem kávét, majd az ital elfogyasztása után szólaltam meg csak újra. - JunHong. Elmondanád, mi történt azután az ital után, amit felejtőnek kértem? Ja, és hogy kerültem ide? - letettem a bögrét az étkezőasztalra, magam elé, rá néztem.

- Tényleg hatott, - nevette el magát. - de te ezt kérted, nem? - támaszkodott háttal a modern felszerelésű konyha pultjának, így szembe állt velem.

- Legalább azt mondd el, miért nem a saját, tegnapi ruhámban vagyok? - néztem végig magamon, ekkor feltűnt JunHong tegnapi inge, ami a szórakozóhelyen volt rajta, amit ekkor én viseltem.

- Vajon? - húzta kacér mosolyra szája szélét.

- Jesszus! - döntöttem fejem az asztalra.

- Nyugi. - cirógatta végig hátamat mögém lépve.

- Ne mondd légyszi, hogy mi.. - löktem el kezét hátamról, elhúzódva tőle kissé.

- De még milyet. - kacagott daliásan.

- Úristen! - borultam ki ekkor. - Te meg kihasználtad, hogy részeg voltam?

- Te ajánlkoztál nekem, Luna. - védte magát.

- Ez a mentséged? - húztam fel szemöldököm előre nézve. - Az nem zavar, te itattál le ilyen szintre.

- Ahogy hallottam este, nem bántad. - szuszogta nyakamba halkan.

- Mert nem voltam magamnál. - húztam összébb magam.

- Szerintem nagyon magadnál voltál, ahogy beszéltél hozzám, azt hittem, józan vagy már. - mikor ezeket mondta, tudtam, hogy tényleg nem én voltam tegnap előnyben az agyamban. Annyira leittam magam, hogy a más vette át az irányítást. - Van egy italom, ami eszedbe juttat mindent, direkt ahhoz, amit este adtam, jár. - újra a konyhába ment, kotyvasztott valamit nekem, aztán elém tette a poharat. - Idd meg! - szólított fel.

- Már úgy beszélsz velem, mintha évek óta ismernénk egymást? - kötöttem bele.

Megittam, vártam a hatását, pár perc múlva hirtelen emlékfoszlányok jöttek elő.

Néztem a táncolókat, MoMo jött mellém, tizenegy felé talán, azzal, hogy ők sokat ittak, hazamennek. NaEunék is követték őket, ekkor a társasából kizárólag öten maradtunk a szórakozóhelyen.

TaeHyunggal is mindössze lepacsiztam, amint lelépett átkarolva HaYit. Négyen.

- Na, valami? - sétált vissza a pulthoz.

- Hát, öt barátomra emlékszem, hogy hazamentek, de ennyi eddig.

- Kár, hogy pusztán ennyi. - biggyesztette le száját, közben sunyi mosollyal arcán.

- A te részedről azért, mert nem emlékszem a közös pillanatokra? - fontam össze karjaimat magam előtt. - Figyi, nem tudom, hogy milyen volt még az éjszaka, de amint eszembe jut, felhívlak. Hazavinnél?

- Nincs autóm, Luna.

- Hogy jársz be a munkahelyedre?

- Gyalog, itt van pár percnyire, de fizetek neked taxit, ha kell.

- Nincs nálam pénz úgyse, köszi, ennyi jár, ha már ezt művelted velem.

Visszamentem a szobába, átvettem a ruhámat, telefonomat az éjjeliszekrényről eltettem magamhoz, kimentem újból a konyhába, addigra a fekete hajú lakástulajdonos is felöltözött.

Hívott taxit, de nem hagyta, hogy egyedül menjek, így ő is beült mellém a hátsóülésre. Kínos csendben vártam végig, amíg a sofőr elér az általam megadott címig.

Mikor leparkolt az épület előtt, kipattantam a járműből, de ő is.

- Nincs meg a számom, Luna. - hagyta nyitva a kocsi ajtaját, hogy mindjárt száll vissza.

- Írd be. - nyújtottam felé a telefonom. - bepötyögte a számát, azután vissza is adta a készüléket. - JunHong, nem fogunk találkozni úgyse többet, mert egy éjszakás kaland voltam neked. - fordultam sarkon.

- Luna! - sietett utánam vállamat megfogva. - Miért ne akarnék még egyszer ilyen éjszakát? - megfordított, hajolt ajkaim felé. Ekkor újabb emlékfoszlány tört fel emlékezetemben.

Beléptünk lakásába, felé fordultam, megcsókoltam. Én kezdeményeztem. Tényleg nem voltam magamnál. Szenvedélyesen csókolt, úgy, mint egész életemben senki addig. Nem éreztem semmi bűntudatot, csalódottságot, fájdalmat. Tényleg mindent elfelejtettem tegnap. Nem tudom, hogy megköszönjem-e JunHongnak vagy haragudjak-e rá.

- Akkor szia. - váltam el tőle, összeszorítva számat, ezt követően beharapva a számat mentem fel a lakásba.

WooJit a nappaliban találtam, aki egyből felugrott mikor meghallotta az ajtó kattanását.

- Hol jártál? - végig nézett rajtam. - Kivel voltál?

- Egy fiúval, de már felnőtt vagyok. - indultam meg szobám felé.

- Ez túlzás, azért részben mégis igazad van. Szólhattál volna, másrészről.

- Hogy szólhattam volna, mikor tegnap itthon se voltál, WooJi?

- Rendben, rendben. Inkább mosakodj meg és tedd rendbe magad. - rendezte le, mivel veszekedni nem akart.

Azzal bementem a fürdőbe, levettem ruhámat, letusoltam, és már a tiszta szerkómban leültem ágyamra. A telefonom kijelzőjén azonban hat nem fogadott hívás díszelgett.

Botorkáltunk ki a szórakozóhelyről az egész társaságunk, a megmaradt emberek belőle. Lassan zárt a hely, ezért indultunk el. A kifelé ömlő tömeget vártam, hogy ne tapossanak el. A pultnál ültem nézve azt a pár száz embert, aki egyszerre akar kifolyni a kis bejáraton. Egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. Megfordulva JunHongot láttam, aki a szemetet szedte éppen.

- Ne segítsek? - szóltam oda neki.

- Ha akarsz. - mosolygott rám.

- Mindjárt. - megkerestem BoMiékat. - ..rendben, BoMi, majd hívj. - integettem a hely bejáratából.

Gyorsan összepakoltuk a helyet a pultossal, így be is zárhattunk.

Szóval ezek után mentem fel hozzá.. Annyira hülye vagyok, miért ittam annyit?

A nem fogadott hívásaimat néztem, kettő WooJitól, három BoMitól, egy pedig YoonGitól jött.

Holnap mindent elrendezek, sok magyarázkodással, de most ki kell aludnom magam, ha holnap normális állapotban akarok, kell, tanítanom.

A suli kapuin belépve is még mindig iszonyatosan hasogatott fejem.

Egyenesen, szokásosan, a folyóson átmentem a diákok között a megszokott helyiségbe és mint mindig, YoonGi már bent volt.

- Reggelt. - köszöntem előre.

- Neked is. - válaszolt közömbösen, elhidegülve.

- Mi a baj? - kérdeztem barátian.

- A szombat este. Vajon mi más? - emelte fel hangját.

Amikor elkövetsz hibákat, érzik a körülötted lévők anélkül, hogy mondanád. A bűntudat is igazából nem más, mint hogy megbántad egy tettedet és ez rossz érzéssel tölt el és mikor szeretsz valakit inkább nem mondod el, meg ne bántsd az illető személyt.

Lassanként visszatérnek az emlékeim attól a csodatevő italtól, most már inkább kívánom azt, hogy ne emlékezzek semmire.

- YoonGi! - egy lépésnyire voltam tőle, rám nézett, szemei csillogtak. - Én rosszat tettem.

- Miért gondolod ezt? - vágott értetlen fejet.

- Szombat este.. - haraptam alsó ajkamba.

- Mit csináltál, miután mi elmentünk onnan?

- Mit mondtam, miért nem megyek veletek? Mivel.. - álltam meg mondatom közben. - ..nem emlékszem túl sok dologra.

- Hogy WooJi érted jön, nem kell megvárni téged.

- Basszus! - hunytam le a szememet, mivel rájöttem YoonGiéknak még hazudtam is.

- Mit csináltál?

- Elmentem a pultos sráccal, olyan állapotban, hogy nem is tudtam magamról. - elszégyelltem magam, lesütöttem tekintetemet is. Nagyot nyelt, sóhajtva hátradöntötte a fejét, csípőre tette kezét.

- Felmentél hozzá? - kérdezte tartva testhelyzetét.

- Igen. - bólintottam.

- Lefeküdtél vele? - kérdezett rá kerek perec még mindig nagyokat sóhajtva.

- Igen. - elhalkult hangom, lehajtottam fejem.

- Te meg azért basztál le, mert megcsókoltam alkoholos állapotomban egy lányt? - emelte fel hangját a visszhangzó teremben.

- A másik személyiségem jött ki. - motyogtam magam elé. - Nem vagyunk együtt, akkor miért érdekel ennyire? - felemeltem fejem.

- Mert téged is érdekelt az a csók. Te meg bármit csinálhatsz, ugye? - kezdett veszekedni.

- Nem! - vágtam rá.

- Akkor miért mondtad el egyáltalán?

- Mert szeretlek és bűntudatom van!

- Szeretsz még ezek után is? - vette vissza hangerejét, mire bólintottam igenlő válaszként. - Az jó, én már..- forgatta meg a fejét. - én már nem is tudom igazán.

- Ezt hogy érted?

- Mikor Jin volt a képben, meg akartalak szerezni. Ő már nem volt lényeg szombaton. Egy lány viszont aki megcsókolt igen, én meg be voltam baszva annyira, hogy nem löktem el őt azonnal, ekkor te megláttad. Aztán hagytam, hogy azzal a sráccal menj haza. Most itt állunk egymás előtt. Mindketten az alkohol hatása alatt tettünk valami rosszat, melyik volt a nagyobb mértékű szerinted? - bekönnyeztem, az utolsó mondata végeztével pedig ott hagyott.

Kis koromban rengeteg sorozatot néztem, amiben szerelmesek az emberek, aztán szakítanak, átverések, megcsalások sorra követi azt. Mindig jön valami, amiért lehet bőgni. Ezúttal viszont a saját sorozatomban ragadtam. Mindig tudok, miért sírni. Gyerekkoromban viszont nem kellett foglalkozni szinte semmivel, kizárólag a tanulással. Újra gyerek akarok lenni. De gyerekként elvakult voltam..

Kihúztam magam visszafogva sírásomat, YoonGi után futottam. Még a folyosó végén megtudtam állítani.

- Kérlek, várj! - fogtam meg karját. - Eljönnél velem egy randira?

- Mi? - röhögött ki.

- Egy randi. - néztem sötét, csillogó szemeibe. - Meg tudok mindent magyarázni, ha még van esélyem rá nálad.

- Én még mindig.. - mondatát nem fejezte be, de hangjából elmúlt az a düh.

- Én már megbántam dolgokat, YoonGi. Megkérhetnélek arra, hogy most te adj nekem egy esélyt? Vagy kezdjük idegenekként?

- Én nem szeretnék kimozdulni a hétvégén, Luna. De ha átjössz pénteken, akkor rendben. - vigyorodott el.

- Te kis sunyi.. - mutatok arca felé mutatóujjammal felháborodva.

- Pénteken, Luna. - jelentette ki az emeletre menet.

- Miért ordítoztok a folyosón egész álló nap komolyan mondom? - bökött oldalba BoMi.

- Még azok után is meg tud nekem bocsátani, amit tettem. - hangosan gondolkozva néztem még mindig YoonGi után.

- Mit csináltál?

- Hm? - néztem rá. - Majd elmondom.

Most én kaptam esélyt YoonGitól, bár a szombat nem rajtam múlt, de nagyon örülök ennek.

Kiveszem fekete fülhallgatóját füléből, ami már szinte törzsvendég hallószervében. Gézmaszkját elhúzza szája elől, mutatva, figyel. A szőke hajába beletúrok gyengéden, rám mosolyog, megfogja derekam és magához húz egy csókra.

Én szerelmes vagyok belé, bármi történik is.

Elmerengtem. Mert ő mindig erre késztet, miután beszéltünk.

*YoonGi pov*

- SiWon, mit tervez még a diákok tánca mellett? - léptem be irodájába.

- Mire gondolsz? - nézte továbbra is laptopja képernyőjét.

- Van egy ötletem, mivel lehetne még jobbá tenni a gálát. - ültem le a vele szembe lévő, az asztal másik oldalán helyett foglaló székre felkeltve érdeklődését.

- Hallgatlak. - nézett végre rám az érdekes számítógép kijelző helyett.

Elmosolyodtam, a tervek a fejemben kavarodtak, amit már csak meg kellett osztanom főnökömmel.

29.rész vége

28.rész - Teljesítve (15+)

Még egyet sóhajtott, egy sokkal mélyebbet. Az alap jelenléte mindig is megnyugtat, de mikor ilyeneket sóhajtozik kezdek félni.

- Mi az, YoonGi? - tettem vállára kezemet.

- Semmi, semmi, menjünk. - mosolygott rám elindulva

- Min YoonGi! - hangsúlyoztam hatásosan nevét, nem szeretem, mikor titkolózik.

- Elmeséled, hogy mit csinált veled Jin anno? - bökte végre ki, mit akar. - Azt mondtad fájdalmat okozott, de nem simán szakított veled, jól sejtem?

- Egy agresszív állat, ezt sokszor mondtam, de nem is mondtam el, hogy miért. Hát, végül is ott kezdődött, hogy túlságosan féltékeny volt. Majd amikor nála voltam, szakítottam vele, de.. - kapott el a sírásroham. - nem úgy fogadta, ahogy gondoltam volna. Megütött többször, alig maradt ekkor erőm. Ezután a dolog után nagyon durva dolgok voltak velem, nem is bíztam meg a fiúkban. Ez karácskor volt pont több éve. Ez a lényege, nem részletezném. - nagyot nyeltem, ezzel is visszatartva sírásomat.

- Egy ilyen emberhez akarsz hozzámenni? Nem hagyom.

- Nekem meg nincs választásom.

- Ne legyél már hülye, Luna. - fogta két kezébe arcomat.

- Én nem vagyok hülye, de apám..

- Miért nem mondod meg neki egyszerűen a dolgokat, nem akarsz vele lenni?

- Mindenkinek jobb lesz így, te ezt nem értheted. - távolodtam el tőle.

- Én nagyon könnyen beleszeretek akárkibe és kiszeretek valakiből, de mióta először belém ütköztél nem tudom, mi történt velem. Először az életben még a szakítás után sem szerettem ki belőled. Nem tudok eléggé boldog lenni mással. Te meg csak így ellöknél magadtól?

- Nem löklek el. - bekönnyezett szemem, mikor felvetettem rá pillantásom.

- Sajnálom, hogy azt hittem, nem bízol bennem. Nem mondtad volna el akkor ami történt.

- Régóta bízom benned, de sokszor csalódást okoztál.

- Szeretlek, Luna, soha egy percre sem akartam bármi vagy csalódást, vagy akármi fájdalmat okozni, de kérlek ezeket nézd el nekem.

- Nem beszélhetnénk valami másról, mint a hibáinkról. Nekem is voltak éjszakáim, meg hasonlók. Szóval miért akarsz mindig bocsánatot kérni? - nevettem el magam elindulva újra. - Visszaadnád a telefonom, amúgy is? - nyújtottam felé kezemet.

- Nem tarthatom meg? - biggyesztette le száját, mint egy kisfiú, akitől elvenné az anyja az édességet nézéssel társulva.

Minden egyes elvigyorodásától elgyengülök. Nem tudom, mi van benne, mitől más, de olyan érzéseket vált ki belőlem, amit eddig más nem. Voltam szerelmes, de így nem. Az ő elmondott dolgai szerint, ő is ugyanígy van ezzel.

- Mivel érsz majd el? - meglepődtem, mikor WooJihoz értünk.

- Nem megyek el innen. - cövekelt le lábaival.

- Megfagysz este, az nem baj? - nevettem el magam ismét.

- Ha mosolyogni látlak, az felmelegít. - sóhajtott egy nagyot, majd megfordulva, integetve ott hagyott.

Mosolyogva, boldogan felrepültem a szobámig, kizárólag telefonom csengése hozott vissza a földre.

- Mi az, Jin? - vettem fel közömbösen a készüléket.

~ Találkozzunk! - jelentette ki bármi köszönésnek megfelelő szó nélkül, bár én se köszöntem.

- Rendben, a suli előtt leszek fél óra múlva. - tartottam a közömbös hangnemet megszakítva a vonalat.

A tervet végbe kellene vinni, amit YoonGi talált ki. Féltem MoMot.

- Szia, MoMo! - tárcsáztam a YoonGi által megadott telefonszámot, majd köszöntem előre. - Luna vagyok. - mutatkoztam be.

~ Luna, oh, szia. Van valami baj?

- Nincs, nincs, de találkozhatnánk a suli előtt, kérlek?

~ Persze, persze. Indulok is. - bontotta meg a vonalat.

Gyorsan visszavettem kabátom, elindultam a Kirinhez, MoMot láttam már, Jint még sehol.

- MoMo! - köszöntöttem.

- Tényleg valami baj van? - aggodalmaskodott.

- Nem, nincs. Nyugodj meg, beszélnem kell veled. - magyaráztam célomat. - Jinről van szó. Tetszik neked, láttam rajtad már az első közös talinál, egy bökkenő van. Feleséget kell találnia magának apja parancsára. Mivel most apáink üzlettársak, az apja rám gondolt, de én átéltem egy pár rossz emléket vele, szóval nincs túl sok kedvem ehhez. Viszont ha nemet mondok én is, lefújja az üzletet Jin apja. - elhadartam neki a legérthetőbben a dolgokat. - Az is feltűnt, te is bejössz neki, de én téged féltelek. Azok után, amit velem művelt, nem akarom, hogy te is átéld.

- Miért féltesz engem? - mosolyodott el. - Megvédem magam.

- Egy magasabb és talán erősebb is fiútól meg tudnád magad védeni?

- Ha nem akarja ugyanazt elkövetni, mint veled.

- Boldog leszel vele?

- Remélem. - vonta meg vállát, aztán megjelent Jin mellettünk.

- Jin.

- Luna, MoMo. - köszönt illedelmesen.

- Jin. - pirult el MoMo.

- Beszéltem MoMoval. - súgtam oda Jinnek kacsintva egyet.

- Köszönöm, Luna. - ölelt át barátilag.

- Ne tedd ugyanazt vele, mint velem. - suttogtam füléhez, majd megveregettem hátát. - Én, akkor, megyek is. Sziasztok! Jó..mindegy. - vigyorogtam rájuk, lelépve.

*MoMo pov*

Luna lelépett, egyedül hagyott Jinnel. Nagyot nyelve felnéztem csillogó szemébe.

- Szóval.. - szólaltunk meg egyszerre.

- Mondjad. - tettem idegesen szőke hajtincsem fülem mögé.

- Kedvellek, ezt tudnod kell.

- Luna elmondta a dolgokat. - mosolyogtam rá.

- MoMo, a szőke tincseid megigéztek. - bókolt, amitől arcom egy pipacsra hajazott. - Szeretném, ha a barátnőm lennél, elfogadnád ezt a gyűrűt, - vett elő egy kis dobozkát zsebéből. - aztán ha még bízol bennem a feleségem lennél. - pislogott rám nagyokat.

Amiket elmondott róla Luna, aszerint tudok csak véleményt alkotni az előttem álló személyről, mivel ez a harmadik eset, hogy találkozunk. Nem is ismerem. Így akarjak a barátnője, aztán a felesége lenni. Kicsit gyorsan haladnánk. Kit érdekel? Tetszünk egymásnak, Lunát nem zavarná.

- Mit kellene erre válaszolnom? - húztam mosolyra számat nyájasan.

- Amit érzel.

Bólintottam egyet, mire magához húzott átölve vállam felett kezeivel.

Mellkasába fúrtam arcomat, a tipikus fiú parfüm illat csapta meg orrom, ami nekem mindig is tetszett. Tipikus, mégis rajta más, különleges illat.

Vékony testalkatú, de mégis olyan ölelni való. Nem tudom, mit szerettem meg benne.

- Nem akarjuk ezt elmondani Lunának? - távolodtam el tőle, még mindig kezét fogva.

- El szeretnéd?

- Vagy menjünk el mondjuk valamit inni együtt. Hívhatnánk a többieket, de akkor ha te is szeretnéd. - lelkesedtem be, de felnéztem Jinre akkor kicsit visszább vettem.

- Ha akarsz bulizni, menjünk.

Máris azzal kezdi, hogy amit én akarok, akkor az neki is jó?

- Te akarsz vagy az én kedvemért akarnál menni?

- Apám kikészít, parancsolgat, jó lesz kicsit iszogatni. Szerintem, igyunk még arra is, ami itt kezdődött köztünk. Hívj akit akarsz, MoMo.

Sétálgatás köben elkezdtem felhívni a barátokat. Lunát elsőként.

- Szia, szeretném ha eljönnél ma este egy buliba. Velünk.

~ Már is velünk címszóval? - nevetett bele a telefonba.

- Gyere ugyanúgy a sulihoz. Mondjuk hétre.

~ Rendben, öltözöm is. - szakította meg a vonalat.

*Luna pov*

MoMo máris közös programot tervez Jinnel? Gondolhatom, mi lesz ebből estére.

Elkezdtem keresgélni ruháim között, káromkodtak egy sort, szerencsére WooJi nem volt itthon, aztán folytattam a tökéletes ruha megtalálását.

Anyunak üzentem még egy hete, hogy küldjön otthonról cuccokat, mert tovább maradunk, rá két napra körülbelül megérkezett egy doboz a dolgaimmal.

Visszaemlékezve emlékszem egy darabra, ami épp megfelelne a mai estére.

A doboz mellé lépve kiemeltem belőle a fehér kicsit halvány rózsaszínbe átmenő ruhát, majd egy fekete blézert is. Anyu mindig gondol mindenre? Felvettem a kikészített öltözéket, hajamat kiengedve hagytam, majd mivel nem akartam megint sarokfájással hazajönni, magassarkúm sarka így is eltört, felhúztam színben szettemhez illő tornacipőmet.

Régen anyu mindig úgy hívott ,,tornacipős hercegnő", mivel kiskoromban soha nem akartam a lakk cipőcskéket hordani, hanem a már elnyúlt tornacipőimet. Nem győzték rám erőszakolni a szép kis cipőket.

*BoMi pov*

MoMo felhívott, hogy buliba nem-e megyünk mi HoSeokkal. Hát miért is ne? Kikapcsolódni csak kell alkalomadtán.

- Drágám, MoMo, elhívott minket bulizni, inni valamit. Öltözz fel valamibe. - mértem végig félmeztelen testét, ahogyan a fotelben kihúzta magát. - Azért mert hűvös van kint, engem nem zavarna. - hajoltam hozzá egy csókért.

- Ha iszok, tudod, milyen vagyok. - húzott ölébe.

- Te is, hogy én milyen. - haraptam alsó ajkába egyet, majd a fürdő felé indultam, készülődni. - Drágám, kellene szerezni TaeHyungnak egy csajt. - ordítottam ki az ajtón.

- Mi van EunJival? Egy évfolyamon dolgoznak.

- Ha bejönne a mi TaeTaenknek akkor már rég meglett volna neki. Ismered az ízlését, nem?

- Luna az ízlése, BoMi.

- Tudod, te is, hogy Lunának a mi YoonGink tetszik.

- Ezek a mai gyerekek milyen válogatósak. - nevette el magát.

- Öltözz, drágám, hétre a sulihoz kell érnünk.

Nem bántam meg egy percét sem annak, hogy összejöttem HoSeokkal. Egy idióta az egész ember, nem a kis izma miatt szeretem. Felderít bármikor egy mosolyával. Megtennék bármit érte. Veszekedéseink ellenére még ő is szeret.

*NaEun pov*

- Jiminieee! - ordítok át a másik szobából kedvesemnek. - Szedd össze magad, megyünk buliba MoMo hívott. - folytattam neki, mikor ijedten az ajtót tépte fel. - Nyugi, csak menj és vedd át a ruhád valami normálisra.

Nem szoktam annyit irányítgatni, de JiMin hallgat rám, mivel egyszer már megjárta, amikor nem azt csinálta, amit én mondtam neki, de szeretem. Mióta először hallottam meg énekhangját, láttam meg csípőmozgását, mondtam ő kellett eddig nekem. Rengeteg féltékeny pillantást kaptam már az idők során, nem váltott le engem JiMin. Néha még én is észreveszem magamon, hogy elviselhetetlen vagyok, de nem, JiMin nem tágít mellőlem.

*Luna pov*

A megbeszélt időpontra odaértem a Kirin kapuihoz. A lányok mellett el is tűnhetnek a fiúk. A srácok alig csípték ki magukat, de mondhatnánk, hogy a lányok díszelegnek inkább oldalukon.

Nem tudtam, kiket hív még MoMo, de az összegyűlt társaság BoMi, HoSeok, MoMo, Jin, NaEun, JiMin, TaeHyung, Yoongi és jómagam, de észrevettem egy alacsony világos barna hajú lányt.

- Bocsánat, elfelejtettem bemutatni Lee HaYit. - vette észre YoonGi, hogy a lányt néztem.

Szóval vele jött. Jó kis bulinak nézünk elébe.

Három taxit rendeltünk, MoMoék és BoMiék mentek az elsővel, aztán NaEunékhoz beszállt YoonGi és HaYi, így TaeHyunggal mentem a harmadik körben. Mivel mindenki inni akart, ezért senki nem jött járművel.

A taxik elhagyták a suli területét és elindultak a megbeszélt helyre.

- Jól akarod magad érezni ma? - szólalt meg TaeHyung.

- Én most csak inni akarod, de sokat, mert elegem van. Te meg szedj össze valami csajt, oké?

- Igen is, próbálkozom, de amúgy.. - vakarta meg tarkóját. - még mindig nem felejtettem el az éjszakánkat.

- Ne kezd, TaeHyung. Nem akarok ma senkivel sem összejönni, még épphogy Jin kikerült a képből.

- Értem, Luna. - nézett ki az ablakon.

Leparkolt a három taxi, belépünk a helyre, bent CL Baddest Female és Nona9on számának mixe bömbölt, ami egyből a táncparkettre szólított. Elgondolkoztam, nyomuljak-e valakire, ami által ribancnak néznek majd, vagy ne. Nem kellett sokat várnom, hogy két pasi is bepróbálkozzon, mivel egyik még szingli társaságombeli sem volt a közelemben. Leráztam őket, a pulthoz léptem, MoMo fizetett nekem egy sojut, jeleztem neki, visszafizetem, de ennyi nem lesz elég az estére. Megértően bólintott, majd még pár töményebb, illetve importált italok keverékét fizetett nekem ki.

Jin is ivott egy kis sojut, de nem vitte túlzásba. BoMiék inkább élvezték a zenét JiMinékkel, de bevallhatom, mindenki helyett is ittam. TaeHyung meg keresett egy kis friss húst a színen.

- Nem lesz az sok? - ült le a mellettem lévő bárszékre YoonGi.

- Ne érdekeljen. - vontam meg a vállam az üres poharat cirógatva. - Teljesítettem a tervet. - biccentettem megfordulva a széken Jinék felé.

- Láttam. - húzta mosolyra szája szélét.

- Ez nem jelent semmit. - vágtam rá.

- Szép vagy ma is, Luna.

- Nem kell nekem bókolnod. - morogtam magamban. - Inkább vigyél magadnak egy italt és menj.

Kérdés nélkül, értetlenül elhaladt italával. Visszafordultam a pultra könyökölve.

- Zűr van a paradicsomban? - szólalt meg éppen kiadva egy srácnak italát a pultos.

- Hm? - kaptam fel a fejem. - Vicces. - mosolyodtam el rajta.

- Pillanat. - fordult el egy rendelést felvéve. Elkezdett egy koktélt keverni, majd végül egy szívószálat helyezett az italba. - Ezt az a fickó küldi neked. - tolta elém a poharat.

- Öhm, köszönöm. - tekintetemmel megkerestem a feladót, az egyik nyomulós srác volt a nyertes. - Nem akar rólam leszállni, de ingyen van. - vontam meg vállam belekortyolva a szívószálon át az italba.

- Nem ezért jó lánynak lenni, ingyen pia. - vigyorgott rám a pultos. - Luna, ugye?

- Igen. - bólintottam.

- JunHong. - nyújtotta kezét.

- Örültem. - ráztam meg kezét. - Legalább van kivel beszélgetnem. - nevettem el magam.

- Miért nem táncolsz kicsit?

- Ah, majd később, korán van. - legyintettem.

*YoonGi pov*

Ott ül. A pultos sráccal bájcseveg. Nem vagyok féltékeny. Nem vagyunk együtt, beszélgessen bárkivel tőlem.

- Na, mi van, YoonGi? - lökött vállamon TaeHyung. - Mit bámulsz ennyire?

- Semmit. - kaptam el tekintetem.

- Áh, Lunát. Ki az a srác? - fokozta tovább féltékenységemet. - Azt mondta nekem pedig a taxiban, ő nem akar senkivel összejönni. Mindegy. - vont vállat.

- Nagyon látszik.. - néztem még utoljára Lunára.

Szebb, mint bármikor és nem mellettem van.

*Luna pov*

Hirtelen tódultak a sorok a pult mellett italokért.

Utolsót kortyoltam koktélomba, majd BoMi megragadta kézfejem berángatva engem a táncparkettre.

- Auch! - rántottam ki szorításából kezem.

- Bocsi, de nem bírtam tovább nézni YoonGit, ahogy téged néz.

- Mi?

- Szerinted nem féltékeny, hogy a pultossal beszélgettél?

- Miért nem HaYival van? - fontam össze karjaimat.

- TaeHyungnak hozta, te értetlen! - szedte le a fejem. - Miért hozott volna valakit magának?

Elkezdtem keresni a helyiségben YoonGit, mire az egyik sarokban megakadt rajta a szemem, amint egy másik csajjal csókolózott.

- Mert hogy én kellenék neki szerinted? - mutattam az említett felé, aztán dühösen, csalódottan a pulthoz léptem újra. - Tölts nekem még egyet, kérlek. - ültem le a szabad bárszékre.

- Uh, mi történt? - lepődött meg.

- Légyszi. - fejeztem ki még jobban, hogy gyorsan kéne az az ital.

Egy töményet nyújtott át, amit le is húztam, azzal a fejemet fogva támaszkodtam könyökömmel a pulton. Lehunytam szemem.

Ez visszavágás részéről, de minek? Csak csalódást okozott ezzel nekem.

Talán ekkor hatott a legjobban az alkohol nálam. Kipattantak szemeim, beverekedtem magam a táncparkett közepére és elkezdtem táncolni. Kiadni a dühömet, az indokolatlan dühömet.

Most is sajnálja YoonGit BoMi?

Mellém lépett YoonGi, mire megálltam a táncban.

- Mire volt jó az a csók? - kérdeztem rá nem nézve.

- Te..

- Láttam, mire volt jó?

- Én csak, te is azzal.. - magyarázkodott hebegve.

- Beszélgettem vele, nem ledugta a torkomon a nyelvét! - löktem arrébb. - Nem érdekelsz.

- Nem én voltam, hanem ő. - dadogott tovább.

- YoonGi, elég! Amúgy is ehhez két ember kell. Bennem van több pia, mégsem smároltam le senkit. - kezdtem vele veszekedni.

Magához rántott, megcsókolt, de egyszerűen nem tudtam ellökni magamtól.

Újra kellemes csókját éreztem, de nem volt ugyanaz, az egész nem csupán az alkohol íze miatt volt keserű, egyszerűen, amit tett nem engedte, hogy mást érezzek.

A terem szélére vitt, de bekönnyezve néztem fel rá.

- Nem, ezúttal nem úszod meg ennyivel, YoonGi. Sikerült, amit akartunk, nem lettem menyasszony, de a féltékenységed miatt nem is leszek a tied. - löktem félre. Azért jöttem, hogy jól érezzem magam, alig múlt kilenc, nem fogja elrontani az estém a féltékenységének eredménye.

Visszatelepedtem a bárpulthoz, újra elém állt JunHong.

- Megint itt? - a hangos zenétől nem hallhatta a veszekedésemet YoonGival. - Inni szeretnél valamit esetleg? - mosolygott kedvesen.

- Adj egy olyat, amitől felejtek.

Gyorsan kevert nekem valamit, nem mondta, mi az, de jobb érzés volt utána. Megittam az egészet, mikor leraktam a pultra, megfordultam, a tömeget bámultam, az agyamig hatolt a hangos zene és ennyi. Ennyire emlékszem.

Másnap reggel kinyitottam a szemem, körül néztem, a terep túlságosan is ismeretlen volt, megijedtem,

28.rész vége

16.rész - A birthday with candlelight

Valószínűleg a friss levegő rakta helyre látásom, ami hirtelen kitisztult mikor leültem a padkára.

Aztán érdekelt, ki is hozott ki bentről. Felnéztem, a szemem talán káprázott, mikor egy ismerős arcot láttam. Leült mellém mosolyogva. Köpni-nyelni sem tudtam hirtelen.

- Szia, Luna. Egy hete már. Ugye? - szólalt meg megtörve a csendet.

- Igen. - bólogattam. - Mit keresel itt, TaeHyung?

- Jöhetne az a duma, hogy épp erre jártam, de amúgy téged kerestelek. Vissza kell jönnöd. Már a diákok is hiányolnak.

- TaeHyung. Mindent le szeretnék fixálni itt. Nyitottam Krystallal egy akadémiát, annak kéne egy kis idő míg beindul.

- Már is belefogtál egy ilyenbe? - kérdezte mosolyogva.

- Aha. - bólintottam.

- Túl sokat ittál?

- Aha.

- Azért ne legyen az, mint múltkor. - nevetett fel.

- Nem lesz. - döntöttem fejem vállára. - TaeHyung?

- Hm? - hümmögött.

- YoonGival mi van?

- Dolga van. - jelentette ki egyszerűen.

- És neked?

- Szabad vagyok.

- Hazakísérnél? - néztem mély barna szemébe, ami az utcalámpa fényében felcsillant.

- Ha megmondod merre laksz. - állt fel mellőlem. - Gyere. - nyújtotta kezét, hogy felsegítsen.

Megfogtam kezét, azzal felsegített a földről, majd ahogy pulcsija zsebébe rakta kezét belé karoltam.

Irányítottam a házunkig, addig beszélgettünk, bár nem sok mindent fogtam fel belőle.

- Milyen akadémiát nyitottál? - kérdezte megtörve az éj csendjét.

- Tánc. Megnézed? Itt van nem messze és nálam vannak a kulcsok is.

- Nem akarnál inkább haza menni? - hangjában aggódást leltem fel.

- Nem vagyok annyira részeg már. Na gyere, megmutatom. - váltottam irányt.

A akadémia elé érve előkaptam a kulcsokat majd a zárba rakva őket kinyitottam az ajtót.

- Jó nagy. - jegyezte meg, amint beléptünk a táncterembe.

Körülnézett majd amíg nézegette a dolgokat ismét leültem a zongora elé. Ujjaim a billentyűkre raktam, elkezdtem játszani Adele Someone Like You című számát, amit megtanultam anno, mikor nagyon friss volt.

Játszani kezdtem majd a zongorára támaszkodva TaeHyung elkezdte énekelni a szöveget. Bekönnyezve mosolyogtam rá. Ő meg beleéléssel énekelte nekem a dalt.

A dal végén még egyszer újra rám mosolygott majd megszólalt.

- Soha nem találok olyat, mint te. De nem is szeretnék mást. Tudom viszont, hogy nem irántam érzel dolgokat.

- TaeHyung, igazából miért jöttél? - fordultam felé.

- Luna.. - vakarta meg tarkóját.

- Csak mond ki.

- Hiányoztál.

- Tudod, Tae, lehet, hogy az érzéseim nem értenek egyet az agyammal, de az ilyen tetteket megjegyzem. Köszönöm, hogy eljöttél értem, de én még maradok egy kicsit. A többiek tudják, hogy engem megkerestél?

- Igen. - bólintott.

Lehajtottam fejem, gondolatok ezrei kavargott koponyámban.

YoonGi nem szeret eléggé ahhoz, hogy eljön ide. Lehetséges.

- Meddig maradsz? - kérdeztem kis idő után.

- Meddig maradjak?

- Tőlem holnap is haza mehetsz. Ha szeretnél.

- Maradok még. - mosolygott.

- Hát rendben. - álltam fel a székből, majd átöleltem csak úgy. - Köszönöm. - könnyeztem be. - Mindig egyedül érzem magam, akkor is mikor a szüleimmel vagy a régi barátaimmal vagyok, de most nem. - dünnyögtem mellkasába.

Míg beszéltem egyik kezével átölelt a másikkal fejemet simogatta.

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

- Tizenegy múlt.

- Menjünk haza. - néztem rá.

- Mutasd merre laksz.

Bezártam az akadémiát, majd ismét a házunk felé vettük az irányt.

Elkerekedett szemmel nézte a nagy házat TaeHyung.

- Igen, szép, nagy. Gyere, mert hideg van.

Igen, hát a szeptemberi időjárás nem a kedvencem. Hol hideg, hol meleg van. Épp elkezdődik az őszies idő, azzal átcsap nyáriba. Nem szeretem.

Bementünk házunkba, TaeHyung továbbra is tátotta száját.

Felmentünk a szobámhoz, majd belépve leraktam cuccom, levettem dzsekim és TaeHyung felé fordultam.

- Szeretnél itt éjszakázni?

- Mármint a szobádban? - nevetett fel.

- Nekem mindegy. - vontam meg vállam és éreztem mindjárt elsírom magam.

Majd kimentem az erkélyemre.

YoonGi, aki állítólag szeret vagy szeretett nem volt képes eljönni, megkeresni, de most itt van TaeHyung, aki megtette..

Szó nélkül Tae mellém lépett, szétnyitotta vastag pulcsiját és magához húzott, úgy átölelt, hogy felmelegítsen.

- Meg akarsz fázni mindenképpen, ugye?

- Tae.. - szólaltam meg. - Két hét múlva. Pont szombaton. Voltál már WooJinál aznap, mindegy, ahol laktam. Ha két hét múlva nem leszek WooJinál, akkor többször nem is leszek. Rendben?

- Két hét. Ennyi elég?

- Hogy mindent elintézzek, ahhoz igen. Ahhoz, hogy helyreálljon a fejem, nem. De ez van. Ha nem leszek WooJinál két hét múlva szombaton, akkor ne várjon rám senki. - könnyeztem be.

- YoonGira gondolsz, ugye?

- Gyorsan történtek a dolgok. Elég volt annyi, hogy neki ütköztem annak a lököttnek. - gördült le éppen egy könnycsepp arcomon, de a hideg miatt mintha jeges víz folyt volna szememből.

Elengedett TaeHyung majd magáról levéve a pulcsit hátamra terítette.

- Megint ő a baj.

- Nem, dehogy.

- Anyukám mindig azt mondta, meg tudod mondani egy könnyről, milyen bármikor. Ha meleg, akkor örömkönny, de a te könnyed hideg, mint a jég.

- TaeHyung. Te nekem mindig megmaradsz az a csajozós srác. Aki simán megszerez magának bárkit. De én ne csak egy újabb strigula legyek a listádon. Szóval csak hagyj. Ne legyél velem érzelgős. Ne csináld ezt. - ültem le ágyamra kikerülve őt.

- Luna, most mi bajod? Az a baj, hogy nem szeretnélek így látni? Hogy sokkal jobban szeretném látni a mosolyod? Nem lenne az úgy jobb, ha mindig mosolyognál? De ha neked mindenképpen csak egy ember miatt kell szenvedned, hát legyen Luna. Nekem mindegy. - idegesítette fel saját magát TaeHyung miközben becsukta az erkélyajtót.

- Tae..

- Luna, most tényleg csak aszerint ítéltél, amit egyszer mondtam?

- Nem dehogy. - pattantam fel az ágyról.

Lenyugtatásul a kezem mellkasára raktam.

Először kezemre majd a szemembe nézett.

Arcomat két kezével megfogta majd közelebb hajolva megcsókolt.

Éreztem lenyugszik. A szívverése már nem olyan heves. A könyökömet már én se tartottam annyira mereven, így közelebb lépett. Lehunytam szememet és hagytam, hogy átkarolja derekam egyik kezével. Amikor még közelebb került hozzám egész testével, szívem párszor kihagyott egy-egy ütemet. Mikor eltávolodott szemembe nézett. Fél szememmel a faliórámra néztem, már elmúlt éjfél.

- Ez volt az ajándékod? - mosolyogtam.

- Miért?

- Elmúlt éjfél. Ma van a szülinapom.

- Boldog szülinapot! Várj! - nézett körbe majd polcomon meglátott egy gyertyát.

Fogta, előkapott egy öngyújtót zsebéből, meggyújtott és lekapcsolta a villanyokat.

- Kívánj valamit! - tartotta kezében.

A gyertyafény megvilágította csillogó szemeit, de hirtelen eszembe jutotta valaki más a csillogó szempárról. Megszorítottam nyakamban lógó láncot, melyen még mindig az apró kulcs díszelgett, ami csak egy emberre emlékeztetett. De nem Ő volt előttem.

Nagyokat pislogott rám.

Lehunytam szemem, majd kívántam.

Valakit, aki tényleg szeret és nem hagy el..

Elfújva a gyertyát, sötét lett. Épphogy az utcalámpák fénye szűrődött be az erkélyajtó üvegén.

- Tae, szerintem nem megyek vissza.. - hajtottam le fejem. - Tudom, hogy jönnek olyan pillanataim, amikor megcsókolsz, hogy veled lennék, de mindig ezek után jön az, hogy eszembe jut YoonGi. Valószínűleg ez azért van, mert a kulcs a nyakamban a szívem kulcsa és a másik ugyanilyen nála van. - magyaráztam.

- Nem lehetne, Luna, hogy élvezd a szülinapod, nem szomorkodsz és nem gondolsz kicsit Szöulra?

- TaeHyung, megint kezded.

- Nem, te folytatod. Nem tudsz továbblépni. Kötődsz valamihez, ami nem biztos, hogy kötődik hozzád. Tudod, miket művelt YoonGi régen. Megcsalta az összes barátnőjét egytől egyig. - emelte fel hangját úgy hadart. - Én sem vagyok szent, de egy barátnőm sem csaltam meg. Nem gondolod, hogy mire eldöntöd véglegesen, hogy visszajössz-e nem keres valakit magának? Tudom, hogy ez most fájhat, de értsd már meg. Az emberek nem változnak, csak másképp viselkednek más emberek előtt. Hihetetlen vagy.. - dőlt neki sóhajtva az erkélyajtónak háttal majd lassan lecsúszott ülő helyzetbe.

- TaeHyung.. - léptem mellé majd letérdeltem elé.

- Én ezzel nem megutáltatni akarom veled YoonGit, jó haverom, de nem fogod fel, hogy fájdalmat fog neked okozni.

- Értem. De fáj.

Magamhoz vettem a telefonom, ami közelebb volt, mint a lámpakapcsoló. A telefon vakujának fényével megvilágítottam TaeHyungot, aki bekönnyezve ült felhúzott lábakkal.

Tényleg szeret...?

Nem szóltam semmit csak mellé húzódtam és átkaroltam karját könyékhajlatánál, fejem pedig vállára tettem.

- Miért vagyok én mindig ilyen hülye? Volt már barátom, sok. Miért? Mert túl hiszékeny vagyok. - dünnyögtem. - Túl sokszor csalódtam, de utána mégis megtörténik ugyanaz. Általában a fiúk csak a pénzért voltak velem. Nem kéne többet fiúkkal törődnöm.

- Mindig rosszul választasz. Hagyd, hogy az életed válasszon helyetted, Luna. - motyogta.

Szemébe néztem, ő is az enyémbe.

Várok, míg az élet választ helyettem..

16.rész vége

15.rész - Régi szép idők

Kisírt szemekkel visszaírtam a három embernek, de nem volt könnyű megfogalmazni válaszaimat.

Mit kezdjek magammal?

Most dél van Szöulban. Felhívhatnám, írhatnék neki..bármit tehetnék, hogy beszéljek vele, de mégse teszem.

Ébren van, éppen a suliban tanít. De mégsem. Mégsem akarok visszamenni Szöulba. Szöulba, ahol több barátot szereztem két hét alatt, mint itt évek alatt.

Laptopomat lecsuktam, majd leültem ágyam szélére. Egy gyenge szellő suhant be a nyitott erkélyajtómon. Kis szellő, ami megmozgatta fehér nejlonfüggönyöm.

Feltápászkodtam majd kimentem az erkélyre. A látkép most nem érdekelt csak lefelé néztem. Pont a bejárat előtti előkertet láttam és a házunk mellett elmenő utat.

Majd megpillantottam egy ismerős alakot az utcában.

- Jin? - suttogtam, mire felkapta fejét az illető és felnézett erkélyemre.

- Luna? - lépett a bejárati ajtónk felé vezető járdára. - Rég láttalak. Nem jössz le? - mosolygott.

- Nincs kedvem most, Jin. - ráztam meg fejem.

- Akkor én menjek fel? - emelte fel kicsit hangját.

- Maradj ott! Inkább megyek én. - jelentettem ki.

Aztán fogtam a cipőm és egy pulcsit majd lesiettem.

- Szia. - köszönt már messziről mikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót.

- Szia. - húztam a szám, mikor két lépésnyire tőle értem. - Mit keresel itt?

- Erre jártam. - forgatta a fejét.

- Jin. Ez nagyon szar duma. - hajtottam le fejem.

- Látni akartalak.

- Megint minek? Megint pénz kellene? Vagy mégis mi a frász hozott ide? Ha azt mered mondani, hiányoztál, még mindig kedvellek, akkor inkább hagyjuk is ezt a beszélgetést.

- Luna, csupán beszélni akartam veled. De mindig amikor beszéltünk éreztem, hogy valamit érzel irántam. Még a szakításunk után is. Viszont most valami van. Valami történt veled.

- Az emberek változnak. Miért baj az, ha már nem érzek irántad semmit? Az ex pasijaim egyike vagy csupán számomra. Most így este nyolc, kilenc körül idejössz és elkezded nekem mondani, hogy valami történt velem. - emeltem egyre feljebb hangom. - Igen, elmentem Koreába két hétre megismertem embereket, ők hiányoznak, de ettől miért lennék más? Csak hiányzik valaki, de nagyon. - böktem ki az utolsó mondatot, mire kijjebb kerekedett a szeme.

- Igen. Értem. Szóval találtál mást. - nézett mélyen a szemembe. - Attól még remélem, holnap jól tudjuk érezni magunkat. - hajtotta le a fejét majd egyet biccentve, kezét zsebébe rakva megfordult és elment.

Ott álltam percekig, míg végül le nem rogytam a padkára.

Hogy mennyire semmi kedvem sincs élni..

*Másnap*

Már délután egy körül járt az óra, de még semmit sem csináltam.

Döglöttem, szép szóval, az ágyamban és néztem a plafont.

- Te még mindig itt vagy az ágyadban? Nem készülődsz meg semmi? - lépett be anyu.

- Nincs kedvem sehova menni. - dünnyögtem továbbra is plafonomat nézve, elemezve az egyetlen fellelhető pókhálót a szobámba, amit még nem takarított le a takarítónőnk.

- Ki kéne kapcsolódnod. Miért nem dolgozol a táncakadémia szórólapjain vagy valami?

- Szünnap. - vontam meg a vállam anyumra nézve, majd vissza a pókhálóra.

- Na, akkor most elég. Luna, az én lányom nem egy otthonülős huszonéves akárki. Szépen elmész a barátaiddal szórakozni, előtte meg csinálj valami hasznosat. - emelte fel kissé hangját.

- Oké. - sóhajtottam, majd felültem.

Körülnéztem a szobámban, amíg anyum kiment, majd hirtelen a beszűrődő napfény megcsillant valamin a polcomon.

Lassan ellöktem magam az ágyamtól és a fényes valami felé tartottam.

Elmosolyodva láttam nyakláncom, amit még az első pakolós nap előtt odaraktam.

Ajkamba harapva nézegettem kezembe lévő láncot, rajta a medállal és a kis kulccsal, ami megint sírásra késztette könnycsatornáim.

Hiányzol..

*Pár órával később, Szöulban*

*YoonGi pov*

A többiekkel összegyűltünk a házamba kicsit lazulni, de én egy kicsit elvonultam szobámba. Bekönnyezve.

- Egy lány miatt még nem sírtál soha. - lépett mellém BoMi.

- Menj! Igyál inkább a többiekkel. - tettem zsebre a kezem kilépve erkélyemre.

Neki támaszkodtam a korlátnak majd ismét BoMi szólalt meg.

- Senkiért sem sírtál még, YoonGi ezt valld be. Hiányzik, tudom.

- Nem fog visszajönni. - vetettem dühös tekintetet BoMira majd elmentem mellette.

- YoonGi. - szólt utánam, amire megtorpantam. - Az jobb ha ilyen vagy. Ha szerinted nem jön vissza, akkor miért nem felejted el? Csak emészted magad. Figyelj, mindenkinek hiányzik az a lány, de kérdeznék valamit. Ha hiányzik miért nem teszel ellenne? - nézett szúró tekintettel majd elhagyta a szobát.

Elgondolkoztatott. Tényleg tennem kellene valamit. De minek zavarjam? Biztos elfelejt majd engem. És biztos hülyeség amit csinálok.

*Luna pov*

Öt körül járt mikor Krystal átjött hozzánk, hogy kész vagyok-e már.

Szüleim megint nem voltak otthon.

Talán mikor jövök akkor se lesznek.

- El sem kezdtem a készülődést. - vontam meg vállam.

- Egy órád van sötétedesig amikor is talizunk velük. - sürgetett.

Mint a maratonon olyan sebességgel kellett ruhát választanom.

Egy fekete farmer és egy kicsit szűk felső mellett döntöttem plusz a tornacipőm. Majd magamra kaptam a dzsekim és indulhattunk is az éjszakába.

Egy szórakozóhely előtt vártak már ránk a fiúk.

- Remélem nem csak négyen leszünk. - vetetem szúró pillantást barátnőm felé.

- De, de csak élvezd. Sziasztok! - váltott hangnemet mikor a fiúk mellé értünk.

- Hali. - biccentett Nate átkarolva Krystalt majd így közlekedtek be a helyre.

Jin kérte az italokat, viszont én nem akartam annyit inni. De valahogy mégis rám erőltették.

Próbáltam elnyomni a Szöul iránt érzett honvágyam a piával.

- Szép vagy, Luna. - jelentette ki Jin.

- Aha. - néztem a táncoló tömeget.

- Valami baj van, ugye?

- Koreában is volt egy hasonló buli, de mégis más volt. - támaszkodtam a falnak továbbra is a többi embert nézve.

- Mert ott volt valaki, akit kedvelsz.

- Biztos el akar felejteni. Nem mindegy?

- Téged viszont érdekel még. Nem igaz?

- Csókolj meg. - néztem ezúttal szemébe.

- Mi?

- Csókolj meg és megmondom. - húztam magamhoz közelebb.

Neki támaszkodott bal kezével a falnak majd megcsókolt. Hosszan csókolt, hogy ezzel is elterelje gondolataimat Koreáról.

- Nem véletlen jöttél vissza. - tartott szünetet majd újra ajkaimhoz érintette övéit.

Lehet, hogy az alkohol hatása volt, de nem engedtem el Jint.

Amikor megismertem Jint pont így indult az este, de érezni lehetett nem úgy fog végződni, mint anno három éve.

- Jin. Köszönöm. Eldöntötted helyettem is. - öleltem át majd kimentem a helyről.

Utánam szaladt Krystal aggódva.

- Mi történt?

- Csak eldöntöttem.

- Mi a bú bánatról beszélsz már megint, Luna?

- Eldöntöttem a dolgokat Koreáról. Hagyok még időt az akadémia beindulásáig, de addig biztosra eldől a dolog.

- Akkor most miért jöttél ki? - vágott értetlen fejet.

- Ha bent maradok nem úgy végződne az este ahogy annak kéne.

- Nem csak túl sokat ittál?

- Gyere már vissza kicsit. Ne rontsd el az estét. Kérlek!

- Ahj..rendben, de egy órára otthon leszek. Érted?

- Persze, persze. Gyere! - húzott vissza a szórakozóhelyre.

Mikor visszaértem a falhoz, ahol voltam ezek előtt minden elhomályosodott csak színfoltokat láttam. Annyit érzékeltem, hogy szédülök és valaki újra kivisz a friss levegőre.

Leültem a padkára, majd felnézve egyből kitisztult a kép és ki is kerekedett szemem a személyt meglátva, aki kivitt.

15.rész vége