Kisírt szemekkel visszaírtam a három embernek, de nem volt könnyű megfogalmazni válaszaimat.
Mit kezdjek magammal?
Most dél van Szöulban. Felhívhatnám, írhatnék neki..bármit tehetnék, hogy beszéljek vele, de mégse teszem.
Ébren van, éppen a suliban tanít. De mégsem. Mégsem akarok visszamenni Szöulba. Szöulba, ahol több barátot szereztem két hét alatt, mint itt évek alatt.
Laptopomat lecsuktam, majd leültem ágyam szélére. Egy gyenge szellő suhant be a nyitott erkélyajtómon. Kis szellő, ami megmozgatta fehér nejlonfüggönyöm.
Feltápászkodtam majd kimentem az erkélyre. A látkép most nem érdekelt csak lefelé néztem. Pont a bejárat előtti előkertet láttam és a házunk mellett elmenő utat.
Majd megpillantottam egy ismerős alakot az utcában.
- Jin? - suttogtam, mire felkapta fejét az illető és felnézett erkélyemre.
- Luna? - lépett a bejárati ajtónk felé vezető járdára. - Rég láttalak. Nem jössz le? - mosolygott.
- Nincs kedvem most, Jin. - ráztam meg fejem.
- Akkor én menjek fel? - emelte fel kicsit hangját.
- Maradj ott! Inkább megyek én. - jelentettem ki.
Aztán fogtam a cipőm és egy pulcsit majd lesiettem.
- Szia. - köszönt már messziről mikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót.
- Szia. - húztam a szám, mikor két lépésnyire tőle értem. - Mit keresel itt?
- Erre jártam. - forgatta a fejét.
- Jin. Ez nagyon szar duma. - hajtottam le fejem.
- Látni akartalak.
- Megint minek? Megint pénz kellene? Vagy mégis mi a frász hozott ide? Ha azt mered mondani, hiányoztál, még mindig kedvellek, akkor inkább hagyjuk is ezt a beszélgetést.
- Luna, csupán beszélni akartam veled. De mindig amikor beszéltünk éreztem, hogy valamit érzel irántam. Még a szakításunk után is. Viszont most valami van. Valami történt veled.
- Az emberek változnak. Miért baj az, ha már nem érzek irántad semmit? Az ex pasijaim egyike vagy csupán számomra. Most így este nyolc, kilenc körül idejössz és elkezded nekem mondani, hogy valami történt velem. - emeltem egyre feljebb hangom. - Igen, elmentem Koreába két hétre megismertem embereket, ők hiányoznak, de ettől miért lennék más? Csak hiányzik valaki, de nagyon. - böktem ki az utolsó mondatot, mire kijjebb kerekedett a szeme.
- Igen. Értem. Szóval találtál mást. - nézett mélyen a szemembe. - Attól még remélem, holnap jól tudjuk érezni magunkat. - hajtotta le a fejét majd egyet biccentve, kezét zsebébe rakva megfordult és elment.
Ott álltam percekig, míg végül le nem rogytam a padkára.
Hogy mennyire semmi kedvem sincs élni..
*Másnap*
Már délután egy körül járt az óra, de még semmit sem csináltam.
Döglöttem, szép szóval, az ágyamban és néztem a plafont.
- Te még mindig itt vagy az ágyadban? Nem készülődsz meg semmi? - lépett be anyu.
- Nincs kedvem sehova menni. - dünnyögtem továbbra is plafonomat nézve, elemezve az egyetlen fellelhető pókhálót a szobámba, amit még nem takarított le a takarítónőnk.
- Ki kéne kapcsolódnod. Miért nem dolgozol a táncakadémia szórólapjain vagy valami?
- Szünnap. - vontam meg a vállam anyumra nézve, majd vissza a pókhálóra.
- Na, akkor most elég. Luna, az én lányom nem egy otthonülős huszonéves akárki. Szépen elmész a barátaiddal szórakozni, előtte meg csinálj valami hasznosat. - emelte fel kissé hangját.
- Oké. - sóhajtottam, majd felültem.
Körülnéztem a szobámban, amíg anyum kiment, majd hirtelen a beszűrődő napfény megcsillant valamin a polcomon.
Lassan ellöktem magam az ágyamtól és a fényes valami felé tartottam.
Elmosolyodva láttam nyakláncom, amit még az első pakolós nap előtt odaraktam.
Ajkamba harapva nézegettem kezembe lévő láncot, rajta a medállal és a kis kulccsal, ami megint sírásra késztette könnycsatornáim.
Hiányzol..
*Pár órával később, Szöulban*
*YoonGi pov*
A többiekkel összegyűltünk a házamba kicsit lazulni, de én egy kicsit elvonultam szobámba. Bekönnyezve.
- Egy lány miatt még nem sírtál soha. - lépett mellém BoMi.
- Menj! Igyál inkább a többiekkel. - tettem zsebre a kezem kilépve erkélyemre.
Neki támaszkodtam a korlátnak majd ismét BoMi szólalt meg.
- Senkiért sem sírtál még, YoonGi ezt valld be. Hiányzik, tudom.
- Nem fog visszajönni. - vetettem dühös tekintetet BoMira majd elmentem mellette.
- YoonGi. - szólt utánam, amire megtorpantam. - Az jobb ha ilyen vagy. Ha szerinted nem jön vissza, akkor miért nem felejted el? Csak emészted magad. Figyelj, mindenkinek hiányzik az a lány, de kérdeznék valamit. Ha hiányzik miért nem teszel ellenne? - nézett szúró tekintettel majd elhagyta a szobát.
Elgondolkoztatott. Tényleg tennem kellene valamit. De minek zavarjam? Biztos elfelejt majd engem. És biztos hülyeség amit csinálok.
*Luna pov*
Öt körül járt mikor Krystal átjött hozzánk, hogy kész vagyok-e már.
Szüleim megint nem voltak otthon.
Talán mikor jövök akkor se lesznek.
- El sem kezdtem a készülődést. - vontam meg vállam.
- Egy órád van sötétedesig amikor is talizunk velük. - sürgetett.
Mint a maratonon olyan sebességgel kellett ruhát választanom.
Egy fekete farmer és egy kicsit szűk felső mellett döntöttem plusz a tornacipőm. Majd magamra kaptam a dzsekim és indulhattunk is az éjszakába.
Egy szórakozóhely előtt vártak már ránk a fiúk.
- Remélem nem csak négyen leszünk. - vetetem szúró pillantást barátnőm felé.
- De, de csak élvezd. Sziasztok! - váltott hangnemet mikor a fiúk mellé értünk.
- Hali. - biccentett Nate átkarolva Krystalt majd így közlekedtek be a helyre.
Jin kérte az italokat, viszont én nem akartam annyit inni. De valahogy mégis rám erőltették.
Próbáltam elnyomni a Szöul iránt érzett honvágyam a piával.
- Szép vagy, Luna. - jelentette ki Jin.
- Aha. - néztem a táncoló tömeget.
- Valami baj van, ugye?
- Koreában is volt egy hasonló buli, de mégis más volt. - támaszkodtam a falnak továbbra is a többi embert nézve.
- Mert ott volt valaki, akit kedvelsz.
- Biztos el akar felejteni. Nem mindegy?
- Téged viszont érdekel még. Nem igaz?
- Csókolj meg. - néztem ezúttal szemébe.
- Mi?
- Csókolj meg és megmondom. - húztam magamhoz közelebb.
Neki támaszkodott bal kezével a falnak majd megcsókolt. Hosszan csókolt, hogy ezzel is elterelje gondolataimat Koreáról.
- Nem véletlen jöttél vissza. - tartott szünetet majd újra ajkaimhoz érintette övéit.
Lehet, hogy az alkohol hatása volt, de nem engedtem el Jint.
Amikor megismertem Jint pont így indult az este, de érezni lehetett nem úgy fog végződni, mint anno három éve.
- Jin. Köszönöm. Eldöntötted helyettem is. - öleltem át majd kimentem a helyről.
Utánam szaladt Krystal aggódva.
- Mi történt?
- Csak eldöntöttem.
- Mi a bú bánatról beszélsz már megint, Luna?
- Eldöntöttem a dolgokat Koreáról. Hagyok még időt az akadémia beindulásáig, de addig biztosra eldől a dolog.
- Akkor most miért jöttél ki? - vágott értetlen fejet.
- Ha bent maradok nem úgy végződne az este ahogy annak kéne.
- Nem csak túl sokat ittál?
- Gyere már vissza kicsit. Ne rontsd el az estét. Kérlek!
- Ahj..rendben, de egy órára otthon leszek. Érted?
- Persze, persze. Gyere! - húzott vissza a szórakozóhelyre.
Mikor visszaértem a falhoz, ahol voltam ezek előtt minden elhomályosodott csak színfoltokat láttam. Annyit érzékeltem, hogy szédülök és valaki újra kivisz a friss levegőre.
Leültem a padkára, majd felnézve egyből kitisztult a kép és ki is kerekedett szemem a személyt meglátva, aki kivitt.
15.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése