*Luna pov*
Újabban megcsókolt, de utána rám nézett mosolyogva.
- Hihetetlen, hogy nem azt választottad, hogy inkább hazamész. - simogatta meg arcomat.
- Eltöröljük a szabályomat, légyszíves? - karoltam át nyakát.
- Én ki se találtam volna a helyedben. - csókolt meg, mire belemosolyogtam a csókba.
Megfordult velem, neki tolt a falnak, szemembe nézett amolyan szenvedélyesen, majd a számra.
Dünnyögött valamit, de nem értettem, mert azonnal betolt a szobájába, majd az ágyra fektetett.
- A te kedvedért, hogy ne csalj meg senkit, itt a vége a mai estének. - lépett hátra, majd leült az ágytól legmesszebb lévő székre.
- Szórakozol velem?
Szinte egy világ omlott össze bennem. Mint amikor a kisgyerektől elveszik a nyalókát. Nem fogok hisztizni neki, csak de nagyon.
- Nem fogok belőled egy olyan embert csinálni, aki megcsal mást.
- Vagyis nem akarod, hogy olyan legyek, mint te voltál? - tettem fel a nyilvánvaló kérdésemet.
- Pontosan, Luna.
- Az, hogy fog esni, ha most behisztizek. Vagy neked, hogy esne, hogy - keltem fel az ágyról és mögé sétáltam. - megcsókol valaki, majd oké baszd meg itt a vége fuss el véle? - simogattam meg tarkóját, majd egy kört tettem körülötte, visszaültem törökülésbe az ágyára.
- Te is ugyanezt csináltad velem, mikor kitaláltad a szabályodat. - húzta fel szemöldökét. - Én visszaadom neked. Kölcsön kenyér visszajár, drága Lunám.
- Itt mellettem legyen nagy a szád, drága YoonGi. - mutattam magam mellé a franciaágyon.
Úgy kezdett el rám nézni, forgatni fejét, oldalra billenteni fejét, hogy csak gyorsabban vert tőle szívem. A tekintetétől, amit le sem vett rólam, elpirultam, nem is bírtam rá nézni.
Több percen keresztül bámult, majd feltápászkodott.
- Na, kérem szépen vissza az ágyam, mert holnap munka van.
- Majd ha mutatsz nekem egy szobát, ahol aludhatok, akkor. - fontam össze karjaimat magam előtt tiltakozva.
- Luna. Egy, már voltál itt, tudod, mi merre van. - mutatta fel mutatóujját. - Kettő, én fáradt vagyok, ki nem megyek ebből a szobából.
- Ez van. - lógattam le lábaimat az ágyról.
- Luna.. - forgatta szemeit fújtatva.
Majd megfogott derekamnál és felemelt, átvitt a vendégszobába, közben lábammal átkulcsoltam derekát, hogy le ne essek. Letett, de én még mindig fogtam lábaimmal őt.
Majd végül elengedtem, had aludjon. Hátradőltem és a plafont bámultam, mikor észrevettem YoonGi felém mászik.
- Nem alszol? - néztem fel szemeibe.
- Nélküled bírok szerinted, ha már itt vagy? - adott egy csókot.
- Ne csináld most már komolyan ezt velem! Mint amikor meggyújtasz egy fáklyát, aztán leöntöd egy pohár vízzel. Aztán újra megpróbálod meggyújtani azt.
- Most mit akarsz?
- Ne hazudj nekem, hogy itt a vége a mai estének.
- Együtt alszol velem?
- Igen. - vontam vállat, majd hozzám bújt.
Aztán fülembe suttogott.
- Ha több is lenne ma, nem bírnánk holnap munkába menni. - ja, bocs, enyhe célzás.
- Ha elveszed valaki barátnőjét, csináld jól. - dünnyögtem vissza. - Jó éjt, YoonGi.
Majd el is aludtam.
Reggel hatkor kipattantak szemeim, YoonGi még édesen szuszogott mellettem.
- YoonGi. - ébresztgettem. - Hazaviszel?
- Öt perc. - mormogta párnájába.
- A konyhában várlak. - rugaszkodtam el az ágytól.
Lementem a helyiségbe, mentettem még a menthető a fejemben összerakható darabokat a kicsit kora reggelen és csináltam magamnak egy kávét.
Még mindig a tegnapi ruhámban ácsorogtam, a cipőm a tegnapi helyén hevert, a hajam szanaszét.
- Csináltál nekem is? - battyogott le a lépcsőn ásítva, már felöltözve, de nem túl energikusan a ház tulaja.
- Tessék. - nyújtottam át neki a bögrét.
- Hozd a cuccod és szállj be a kocsiba.
Tettem, amit YoonGi mondott, majd ő is beszállt a járműbe, elindította a motort, pár pislogás múlva már WooJinál is voltunk.
Meglepetésemre felkísért.
Halkan nyitottam az ajtót, de WooJi már szerintem rég fenn volt.
- Jó reggelt, Luna. - köszöntött.
- Reggelt. - mosolyogtam.
- És ő? - vigyorgott YoonGira, célzásképpen, hogy mutassam be neki.
- Ah, ő itt YoonGi, egy kollégám, aki haza fuvarozott. - magyaráztam.
- Örvendek. - ráztak kezet.
- Én megyek átöltözni. - jelentettem ki.
Berohantam szobámba, magam mögött becsukva az ajtót, ledobtam magassarkúm az ágyra, majd belenéztem a tükörbe.
- A hajam szörnyű. Mit vegyek fel? - néztem körül szobámba. Egy fekete bő póló és egy szűk farmerhatású szabadidőnadrág mellett döntöttem, felvettem tornacipőm, pólómra egy vékony pulcsit. - A hajammal mit kezdjek? - néztem tanácstalanul a tükörbe ismét. Szimplán összefogtam copfba, kiléptem az ajtómon, egy kicsit kínos csend fogadott. - Mehetünk. - szólaltam meg.
Felvettem kabátomat is, majd megindultunk kifelé.
- Sziasztok. - kacsintott rám WooJi.
A kocsiban szólalt meg újra YoonGi.
- Nem az apád volt, gondolom.
- Nem. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. - lélegzett fel.
Az úton egyszer nem a sebességváltóhoz nyúlt, hanem a combomat fogta meg.
Egy pillantást vetettem rá, majd úgy vettem le kezét lábamról.
- Sajna, a suliban nem játszunk ilyet.
Durcás arccal ment be az épületbe, majd egyenesen a táncterembe sietett.
- Luna, - állított meg BoMi. - hogy-hogy együtt jöttetek?
- Tegnap dupla randiztunk, MoMo, Jin, ő és én.
- Ez nem magyaráz semmit, de miért randiztatok négyesbe? - próbálta fejében összerakni a dolgok miértjét.
- MoMot akartuk volna összehozni Jinnel, hogy a drágalátos Jin szálljon le rólam.
- Ezt értem. A közös reggelt még mindig nem.
- Nála aludtam, de nyugi - tartottam fel kezem jelezve, hogy itt nincs vége a mondatomnak. - semmi nem történt, csak...
- Csak?.. - várta a folytatást.
- Megcsókolt. Többször. - motyogtam.
- Nem kéne előbb elintézned az egész Jines dolgot?
- De, de ki tudna ellenállni, ha... ahj.. gyenge vagyok BoMi. - röhögtem ki saját magam.
- Rájöttem drágám. - simogatta meg a vállam.
- De te mit csinálnál, ha HoSeok állna teljes valójában előtted felső nélkül?
- Minden egyes nap így mászkál előttem, ha nem a suliban vagyunk. - vonta meg vállát.
- Bocs. - mentem célirányosan a táncteremhez.
Megtorpantam az ajtófélfa mellett, bekukucskáltam, YoonGi a földön üldögélt zenét hallgatva és várva az óra kezdetét.
- Menj már be. - ijesztett meg BoMi.
- Jesszus, BoMi. - rezzentem össze. - Amúgy is mondtam, nem, hogy van még fiúm?
- Még, lányom, még. - hangsúlyozta ki a 'még' szót.
- Nyugodj le.
- Bujkálsz előle a tegnapi sztorid után?
- Nem szabad?
- Mi a franc ütött beléd? - akadt ki rajtam barátnőm. - Most szépen bemész és megbeszéled vele a dolgokat. - tolt meg befelé, majd otthagyott.
Kínosan mosolyogva leültem YoonGi mellé, előre merengett észre sem vett szinte, majd kivette egyik füléből a fülhallgatót és betette az enyémbe. Mutatóujját szája elé tette, ezzel jelezve, maradjak csendben.
Yongguk számának dallama ütötte meg fülem. Egymásra mosolyogtunk. Szerelmes volnék?
*BoMi pov*
Sétáltam vissza az aulába, amikor egy magas barna hajú fiú ütközött nekem.
- Oh, hello. Véletlenül nem láttad Lunát? Gondolom, egy kolléganője vagy.
- Oh, hello. Véletlenül de. Gondolom, te Jin vagy. - válaszoltam ugyanolyan stílusba.
- De de. Hol van? Beszélnem kéne vele. - sürgetett.
- Megkeresem neked. - kacsintottam, majd elindultam a pontos irányba, mivel nem akartam, hogy YoonGival lássa Lunát. - Luna! - hívtam ki a teremből.
- Hm? - lépett mellém még rózsaszín ködben vesztegelve.
- Jin keres.
- Mi? Mit keres itt? Mit akar már megint? - tért magához.
- Nem tudom, inkább haladj.
Majd el is siettünk az aulába.
*Luna pov*
Jin. Mi a tökömet keres itt?
- Mi az, Jin? - léptem elé.
- Apám ma reggel elkezdi, hogyha nem találok magamnak barátnőt, aki feleség alapanyag, akkor ő kerít nekem egyet. - hadarta. - Egy hetet adott.
- Igen, értem, de ugye nem...?
- Még mindig abban bíznak apáink, hogy mi jövünk össze.
- Jin, most valamiért máshogy állsz ehhez. Mi történt időközben? - ez már BoMi fülét is érdekelte.
- Nem akarok én megházasodni.
- Nem, nem. Ez most másról szól. - kezdtem el furcsállni hangnemváltását. - Nem akarsz engem feleségedül. - böktem ki a lehetséges választ. - Ki az aki miatt végre békén hagysz? - tettem csípőre a kezem.
- Igen? - figurázott ki BoMi.
- MoMo. - jelentette ki.
Ha ennél a pillanatnál ittunk vagy ettünk volna valamit, az mind Jinen landolt volna.
- Hogy? - nem hiszem el, hogy sikerült a tervünk. - MoMo? Az a MoMo?
- Hány MoMot ismersz még, Luna, meséld már el nekem.
- Szóval miért nem űzöd kicsit MoMot? - vittem vissza a témát.
- Mert valaki mesélt neki rólam. - húzta fel szemöldökét.
- Vajon miért kellett annak a személynek csicseregnie? - csöngettek be időközben. - Miattad voltam először rendőrségen.
- Emberkéim, érdekel, hogy mi a tökömet csinált Luna, de megyek az osztályomhoz. - rohant el BoMi.
Minden diák, tanár eltűnt a folyósokról, csak mi ácsorogtunk ott.
- Adni fog egy esély, ha nem leszel olyan, mint velem. Örülj annak, hogy egyáltalán szóba állok veled a tetteid után. Viszont ha apám megtudná, börtönbe is vitet.
- Jó, nyugi, valahogy kárpótollak majd.
- Nem lehet, de segítek, holnapig megoldom.
- Köszönöm. - fordult meg és indult meg kifelé.
- Viszont, Jin. - szóltam utána. - Nagyon sokszor kívántam, hogy kapd vissza, amit én éreztem fájdalmat, ezért nem fogok beszélni MoMoval. - lehet kicsit kegyetlen vagyok, de oldja meg ezt most magának, sajnos újra előjöttek a régi emlékek.
- Luna, ha nem segítesz az ap.. - sajnos a mondat végét nem hallottam, mert siettem is az órára.
Nem volt nagy veszteség, hogy nem mentem be, mert a keringős párokat írta fel YoonGi.
Viszont egész nap a döntésemen jártak a gondolataim.
Vajon jól döntöttem, hogy inkább nem beszélek MoMoval Jinről? Meg kellett volna hallgatnom Jin mondandóját.
~
- Van valami baj? - zökkentett ki YoonGi az utolsó óra végén.
- Nincs. Semmi. - sóhajtottam úgy, hogy még én sem hittem magamnak. - Tényleg mellékes. - mosolyogtam keserűen.
- Luna, mondd ha valamit segítenem kell neked. - simogatta meg vállam.
- Mindig valami történik, ami miatt mi nem lehetünk együtt. - rogytam le a zongora elé. Leült mellém, de ezúttal nem éreztem azt a megnyugvást a közelében. Aggódni kezdtem. - Mindig megnyugszok a közeledben, YoonGi, de most valamiért nem.
- Mondd el kérlek, miért nem jöttél egyből órára?
- Jin jött, engem keresett. Apja elhatározta, ha jövő hétre nem szerez feleséget, talál neki. Viszont bevallotta, hogy MoMo bejön neki, de én elmondtam a lánynak, milyen is Jin, mert ilyen kegyetlen nem vagyok, hogy csak úgy hagyjam, hogy egy agresszív állat legyen a pasija. De mondtam Jinnek, én nem beszélek MoMoval, mivel akkor újra előjött annak emléke, amit művelt velem. Hosszú.
- Beszélj MoMoval.
- Beszélj te, YoonGi. - pattantam fel félig dühösen, viszont a másik felem a bánattal vetekedett.
Egyedül trappoltam haza, de út közben beleütköztem TaeHyungba.
- Oh, szia. Rég beszéltünk. - mosolygott rám. - Mond, valami baj van?
- Nem kezdeném el részletezni, de most lett elegem egy pár emberből. - sóhajtottam. - Egyet már most tudok, mit kérnék karácsonyra.
- Mi az?
- Nyugalmat, gondmentességet, de ilyet senki nem kérhet. Azért csak megpróbálnám, egy napra.
- Luna, most bölcs leszek kicsit. Az élet olyan, mint ezek a mostani videojátékok, a döntéseid alapján változik. - húzta mosolyra száját.
- Bölcs vagy, TaeHyung. Úgy változtatnék a múltamon. Nem nagyon csak kicsit. - kezdett el fújni a hűvös szellő.
- Mindennek így kellett történnie ezek szerint. - ballagott el szomorúan.
Rossz érzést keltett bennem az eltűnő alakja. A szél még erősebben kezdett el fújni, még copfba kötött hajamat is csak úgy lóbálta.
A verés által hagyott sebekből néhol kiserken a vér, azt hiszem elájulok, de van elég energia bennem, hogy felálljak és kabátot húzva, ezzel eltakarva sebeim, lelépjek a helyről.
Arcomon nem látszik túl sok ütés, mert kezemmel védtem azt, de karjaimon annál inkább.
A legyengültségtől remegek, hozzátesz viszont, hogy kint esik a hó már, ezzel következtetek arra, fagypont alatt jár valahol a hómérséklet.
Alig bírok megállni lábamon, de hazáig valahogy össze kell szednem magam, mert ha így látnak szüleim, halálra aggódják magukat.
Leülök az út menti padkára, felnézek az égre, bekönnyezek.
- Boldog karácsonyt, Luna. - sírom el magam keservesen.
Kinyújtom gyenge kezem, érzem, ahogy elolvadnak a hópelyhek sokasága tenyeremben. Hajamban megragadnak, hangulatomat javítják, de szívem jelenlegi lelkiállapotát nem gyógyítják..
26.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése