Ezerszer beleborzongok és eltölt a melegség, ahogy YoonGira gondolok, nem érdekelte, hogy mit kap a tettéért, de egyet biztos megkapott. A csókom.
Remélem így jó neked, YoonGi. Most rád bírok gondolni egyedül, de legalább mosolyogva.
Az alatt a jó pár órányi repülőút alatt többet és jobbat aludtam, mint az előző, szállodában töltött napokon.
Kipihentem értünk haza.
Hazakerültek a diákok is épségben, holnap szabad napot tartunk megegyezés alapján.
Anyuval és Krystallal battyogtam hazafelé a sötétben. A házunk előtt elváltunk, Krystal ment a szomszédba, mi meg egyenesen.
Belépve az ajtón már éppen mentem volna fel a szobámba, de anyu szólt hozzám.
- Luna, melyik volt az a bizonyos YoonGi?
- Miért érdekel? - mosolyogtam rá visszafordulva az első lépcsőfokon állva.
Elmosolyodott, én meg valószínűleg már YoonGi gondolatától is elpirultam, mert éreztem az égő érzést arcomon.
- Aki odaadta neked a filcét a toronyba. - válaszoltam az egyik kezemmel arcomat fogva, hogy takarjam kipirult arcom.
- Az a helyes Kirin tanár?
- Igen. - bólintottam majd felsiettem szobámba.
Nem maradhattam sokáig egyedül, mert apum nyitott be.
- Apa! Szia. Mi történt? - érdeklődtem, mivel apámnak nem szokása csak úgy benézni a szobámba.
- Jó hírem van, ha ez jó hír neked.
- Mit csináltam?
- Hétfőn utazol velem vissza Szöulba. - egyből jobban figyeltem apám szavaira. - Üzleti dolgok miatt megyünk, mert egy szintén üzleti dologba vágok bele egy új partnerrel, ha elkezdeném magyarázni úgy sem értenéd.
- Értem, de ennek mi köze van hozzám? - értetlenkedtem, mert értem Szöul és tudja, hogy úgyis mennék vele, de mégis gyanús kicsit.
- Az üzlet társam csak azért egyezett bele a közös munkába, mert te vagy nekem.
- Mire érted ezt?
- Van egy fia..
- Témánál vagyunk. - szakítottam félbe forgatva szemeim.
- Luna, beszélgetned kell vele, hasonlók. - magyarázkodott eredmény nélkül.
- Ja, mint a múltkori üzlet társad fia is csak beszélgetni akart velem, nagyon.
- Luna, légyszíves. Erre kérlek. - könyörgött, amit soha nem láttam tőle.
- Rendben. Egyet kérdezhetek azért?
- Mi az?
- Mi az üzleti ügy?
- Egy koreai intézmény egy hozzáépíttetésre pályázott. Ezt intézi az az ember, aki a partnerem lesz. Én meg..
- Pénzeled. Vagy ügyeled?
- Olyasmi, Luna. Úgy gondolta, mivel ott éltem, jó választás leszek erre a munkára. - kezdett kifelé menni az ajtón.
- Krystal haragját te kapod meg. - vontam meg a vállam. - Egyet kérek még.
- Hm? - nézett még vissza az ajtóból.
- Had aludjak WooJinál. Elegem van a szállodákból egy életre.
- Rendben. - bólintott mosolyogva majd kiment a helységből.
Egyedül maradtam a szobámba és ekkor esett le, de nem is teljesen, hogy újra látom YoonGit.
Ma láttam YoonGit, de már hiányzik és talán ezúttal nem kell annyit aggódnom a diákjaimért. Amber és Krystal kezében jól el vannak. Nem tudom, milyen hosszú időre, de Korea ismét jövök.
Másnap reggel átmentem Krystalhoz, hogy megbeszéljük ezt az egész "megint vissza utazok" témát.
- Egyedül hagysz?! - akadt ki.
- Amberrel lebeszélem. Meg egy ideig nem mennek versenyre. Egy üzleti dolog miatt kell visszamennem apuval. - hadartam el neki.
- Jól van. Menj csak! - mosolygott megengedően.
- Natetel beszéltél már? - váltottam témát.
- Nem. - biggyesztette le a száját.
- Biztos keresni fog.
- Remélem.
Hazamentem, de kicsit rossz érzés volt, hogy ott hagytam Krystalt egyedül.
*Krystal pov*
Hazament Luna és én egyedül ültem a szobámba, majd anyu lépett be.
- Voltál már ma kint? Ne punnyadj, az én lányom ne poshadjon egész nap a szobájában. Menj ki a levegőre. - hadarta, majd már az ajtón kívűl találtam magam.
Ilyen az én anyám. Mindig jót tesz a levegőzés, szerinte.
Sétáltam csoszogva az utcánkban lehajtott fejjel és hirtelen nekem jött valaki.
Felnéztem és előttem állt a szokásos mosolyával, ami néha vigyorba csapott át, amitől minden egyes pillanatban elolvadok, amióta csak megláttam Nate gödröcskéit.
- Szia, drágám. - ölelt át majd a háta mögül kihúzott egy rózsát. - Miért nem szóltál, hogy több napig nem foglak látni?
- Bocsánat.. - vettem el tőle a virágot majd azt vettem észre, hogy megcsókol.
- Még egyszer ne menj el messzire tőlem. - húzott magához. - Nem akarnál feljönni a lakásomra?
- Mire akarsz rávenni? - mosolyodtam elpirult arcom alatt.
- Hm. - nevette el magát.
- Mi az?
- Bármikor elpirulsz vagy csak mosolyogsz mellettem megnyugszik a szívem és a távolság miatt végig aggódtam miattad. Minden órának minden egyes percének minden egyes másodpercében rád gondoltam, nem hagyott nyugodni ez az érzés. De most már tényleg nem eresztelek. - csókolt meg újra szenvedélyesen.
- Tudod, hogyan kell rábeszélni valakit, de nem kell ennyire nyálasnak lenned ahhoz, hogy..
- Szeretlek. - mondta ki első alkalommal.
- Szeresselek.. - fejeztem be a mondatomat döbbenten.
Elmosolyodott, majd elhatároztam elmegyek vele a lakására.
Nem is lakik tőlem túl messze.
Mikor beléptünk előbb körbevezetett, legutoljára persze a saját szobáját mutatta meg. Hófehér falak, éppen csak annyi bútorral, amit naponta használ, aztán leültem fekete-fehér ágyára.
- Mióta laksz egyedül? - törtem meg a csendet.
- Hát mikor befejeztem a sulit, kaptam egy jó kis pénzösszeget a nagyszüleimtől, az volt az alapja ennek a lakásnak. Aztán még dolgoznom kellett a teljes összegért, de megérte, mert önállósultam.
- Értem. - bólogattam és néztem ajka mozgását egész álló idő alatt.
- Aha. Krystal.
- Hm? - kaptam fel a fejem.
Éppen szemébe néztem, mikor már felettem volt és csókolgatott.
- Többet ne eressz el. - sóhajtottam a csókba.
*Luna pov*
YoonGi újra megcsókolt, de én ellöktem, mert nem szabad nekem.
- Miért? - nézett rám kétségbeesetten.
- Sajnálom. Nem lehet. - futottam el mellőle sírva.
Aztán felriadtam. Ez az egész csak egy álom volt..
Bealudtam az ágyamon. Nagyot sóhajtottam majd magamhoz vettem telefonomat.
Két új üzenet.
,,Hiányzol húgi!", írta BoMi.
Mire egy ,,Nekem is!" -sel válaszoltam.
A második üzenet YoonGitól jött.
~ Csak is miattad maradtam eddig a suliban, de most már nem lesz miért maradnom..
~ Maradj légyszíves. - írtam neki vissza.
Csupán a hétvégét kell kibírnom, aztán újra Szöul látképét láthatom magam előtt.
Vasárnap délután hat-hét környékén lementem a nappaliba, mert anyu szólt fel, hogy le kéne jönnöm.
Mikor leértem a lépcső utolsó fokáról is apu támadott le.
- Itt van az új üzleti partnerem és a fia. A holnapi utazás előtt átjöttek vacsira. Bent vannak a nappaliba. - magyarázta izgatottan.
- Értem és nekem miért kéne velük ennem?
- Luna! - lépett hozzánk anyu is. - Szívem, gyertek már!
- Megyünk. - jelentette ki apa. - Tedd meg értem. - mosolygott majd befáradtunk a nappaliba. - Luna! Ő itt akiről beszéltem Jack Hawton.
- Üdvözlöm! - köszönt kedvesen a férfi.
- Én is. - mosolyogtam.
- Ő itt pedig a fia, - ahogyan felnéztem az említett fiára, felismertem, régen jó sok dolgot éltünk át. Anyuéknak nem mutattam be, mert azt nem érdemelte ki akkor.
- Jin. - fejeztem be apám mondatát helyette is.
- Ismered? - lepődött meg apum.
- Volt fiúm, csak nem mutattam be nektek és fordítva se történt meg.
- Szia neked is Luna. - vigyorodott el Jin.
- Ah, értem. - cikázott a tekintete köztem és Jin között.
Most Jinnel kell ebédelnem? Aztán vele utazom el? Jesszus, mibe mentem bele?
Leültünk az étkező asztalhoz. Engem persze, Jin mellé ültettek.
- Meséljetek, anno, hogyan ismerkedtetek meg? - törte meg a csendet anyu.
- A középsuliban és még azután is udvaroltam Lunának. - kezdett válaszolni Jin közben a keze, ami egész idő alatt alapból a saját combján volt, átvándorolt az én combomra.
- Igen, de szakítottam vele több okból is. - léptem jelzésképpen lábamra, egyből le is vette kezét combomról.
- De újra összesodort titeket a végzet. - húzta mosolyra száját Jin apja.
- Ja, kész szerencse. - került egy műmosoly arcomra.
A vacsora végeztével még beszélgettünk, nekem végig egy nem túl őszinte vigyor ült ki arcomra.
Jin nyomult ezerrel. Azokat a történeteket mesélte, amitől ő került előnybe anyámék szemébe.
Akkor most idéző jelesen járnom kell vele..
Anyum hirtelen felvetette az ötletet, miért nem alszanak nálunk, vannak úgyis vendégszobák.
Én meg ez a mi van?? Megőrültél anyám?!
Hála istennek nem fogadták, mert még össze kell pakolniuk az útra.
Amikor végre hazamentek, apám hazafuvarozta őket, leültem a második lépcsőfokra. Elkezdtek hullani könnyeim ölembe.
- Mi a baj? - ült le mellém anyum aggódó hangon.
- Most visszamegyünk, talán annyi ideig maradunk, hogy találkozok YoonGival. Meglát, hogy mással vagyok és... - csuklott meg a hangom. - Én nem Jint szeretem. De így nem lehetek azzal, akit tényleg szeretek, anya.. - néztem rá, a könnyeimtől homályosan láttam alakját, de láttam, hogy megért.
- Drágám, én annyiszor bölcsességekkel látlak el és most is valami tanácsot vársz tőlem gondolom, de ez egy olyan helyzet, aminél nem tudok segíteni. Ki kell bírnod.
- Elveszíti a lehetőséget apa ha nem megyek bele, ugye? - hajtottam le a fejem dünnyögve.
- Luna, drágám. - emelte fel állam. - Annyi dolgot átéltél már azzal a fiúval, nem? Látom rajtad, hogy ez a dolog köztetek sok mindent kibírt már. Nem kell őt elfelejtened, várnod kell és neki is kicsit.
- Még is tudtál valami bölcsességet mondani. - mosolyodtam el miközben letöröltem könnyeimet arcomról.
- Holnap legyetek jók. Amúgy bepakoltál már?
- Nem. - pattantam fel.
Ekkor felmentem a szobámba.
Kinyitottam a szekrényemet és a nagyobbik bőröndömet. Ami szerintem hasznos lesz bepakoltam. Több napra ruhákat. Aztán megakadt a szemem azon a gatyán és toppon, ami akkor volt rajtam mikor YoonGi először vitt el randira, fel a toronyba.
Azt is beraktam egy harisnyával, mert azért már kezdenek jönni a hidegek.
Éppen mikor végeztem a pakolással belépett anyu.
- Anya, nem mondtam, ugye?
- Mit? - ijedt meg.
- Nem olyan, nyugi. Annyi, hogy YoonGi a repülőtéren csütörtökön úgy köszönt el, hogy megcsókolt. Egy hónapja nem csókolt meg, de amikor megtette én...
- Rájöttél tényleg szereted. - fejezte be helyettem is mondatomat.
Bólintottam majd átöleltem anyum.
Mit fogok én csinálni ha újra meglátom?..
Másnap reggel nyolckor indult a gépünk. Már hétkor a repülőtéren üldögéltünk.
A büfészerű pultnál kértem egy kávét, ami ezúttal is szükséges volt.
Belekortyoltam, majd mellém lépett Jin.
- Emlékszem, amikor először beléptem a terem ajtaján és te észrevettél. Elpirultál, a barátnőiddel egyből elkezdtetek susmutolni rólam. Elég hangosan. - hadarta.
- Nosztalgiázol? - nevettem el magam.
- Nem szabad?
- Most is szép idők lennének ha nem szartad volna el. Mindig azért kellettem neked, mert a szüleid nem adtak pénzt, én meg adtam.
- Nem igaz.
- Perszee, perszee.
- Luna, nem emlékszel, hogy te kérted még a buliban, hogy csókoljalak meg?
- De és te emlékszel, hogy te döntötted el a fejemben a dolgokat. Szóval elmondanék valamit. Nem szerettelek meg hirtelen.
- Tudom én, de ha azt akarod, hogy az apádnak sikerüljön az üzleti megbízatás, ahhoz én is kelleni fogok neked.
- Mire célzol?
- Fenyegetésnek is veheted, de ha egy másik pasival jössz össze akkor lebeszélem az apámat erről az egészről. - szó szerint megfenyegetett
- Azt akarod, hogy kényszerből legyek veled? - akadtam kissé ki.
- Én élvezni fogom.
Forgattam a fejem, idegességemben nyalogattam a számat és próbáltam magam visszafogni, hogy az ideg miatt ne sírjam el magam. Beszívtam majd lassan kifújtam tüdőm egész tartalmát. Közben néha belekortyoltam a kávéba, aminek poharát aztán kidobtam a kukába, de legszívesebben hozzávágtam volna Jinhez.
Beszálltunk a gépbe, Jin persze, hogy direkt mellém akart ülni, de én csak szokásosan betettem a fülesemet a fülembe és zenét hallgattam. Majd hirtelen kirántotta fülemből azt.
- Mi van már? - fordultam felé.
- Beszélgess a fiúddal. - jelentette ki.
- Aha ha lenne.
- Te..
- Tisztázzuk, hogy ha ilyen agresszív állat leszel és nyomulsz, mint állat, nem szállsz le rólam, nem érdekel apum mennyi mindent veszít, de én nem maradok melletted, érted? - magyaráztam el ha eddig nem értette volna.
Felhúzta szemöldökét és összefonta maga előtt karjait besértődötten.
Én meg nyugodt szívvel visszaraktam fülesemet és tovább hallgattam a zenéimet.
Kinéztem a repülő ablakán, az ég a napfelkelte miatt szivárvány színekben játszott.
Összeszorítottam a szemhéjaimat, hogy ne sírjam el magam.
Remek ízlésem van..
Egy agresszív és egy olyan expasival rendelkezem, aki eddig minden barátnőjét megcsalta.
Bár még a legjobbak a sok közül.
De..én szerettem bele mindbe.
Viszont egyből még nem szerettem ki..
23.rész vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése