2015. november 22., vasárnap

17.rész - Emlékek között

Visszatettem fejem vállára. És csak nézelődtem a sötétben.
- Nincs csönd? - szólaltam meg suttogva.
- Veszekedni akarsz inkább? - vágta rá suttogva.
- Mindenféle kapcsolatban vannak veszekedések, TaeHyung.
- Nem akarok veszekedni, Luna.
- Én sem. - pattantam fel. - Gyere! - nyújtottam kezem felé, amivel segítettem neki feltápászkodni. - Most nem érdekel semmi. - néztem fel szemébe.
- Annyira érzem előre, hogy bármit is teszek nem fogsz visszajönni.
- El akarod rontani a szülinapom? Csak egy napra felejtsük el ezt és mindent. - húztam magamhoz közelebb pólójánál fogva.
Ő kapott az alkalmon és neki tolt az erkélyajtónak, ami az ütéstől berezonált. Majd hevesen és mélyen csókolt. Egy időre tényleg elfelejtettem mindent és mindenkit.
Felkapott combomnál fogva, én meg lábaimmal átkulcsoltam. Lerakott az ágyra, de továbbra is csókolt.
- Nem akarod, ugye? - tartott szünetet két csók között majd sóhajtott. - Szerintem később megbánod. Ribancnak fognak hívni, stb. Volt már ilyenben részem, hogy ezért megutáltak rengetegen. - sóhajtott újra egy mélyebbet. Annyira hirtelen lett depressziós hangulatú, hogy már megijedtem.
- Szerintem neked nincs önbizalmad. - ültem fel ágyamon törökülésbe megsimogatva vállát.
- Ne gyere vissza. - harapott alsó ajkába.
- Miért? - kerekedett el a szemem.
- Én is még ma visszamegyek. Felejtsd el egész Szöult. Ne is gyere vissza soha, Luna.
- Úgy érzem valamit nem mondasz el nekem. - pattantam fel és kapcsoltam fel kis villanyom, hogy azért legyen egy kis fény.
- Mióta elmentél jött a helyedre egy lány. De csak beugrósnak, nem biztos állásra. Viszont YoonGi nagyon kijön vele. Szerintem fájna azt látni.
- Értem és köszönöm. - húztam félmosolyra szám. - El fogom dönteni holnapra, jó?
Mosolyogva bólintott.

~
Pár óra alvás után nyolckor már virrasztottam. TaeHyung még aludt. Ezért lementem a nappaliba. Kicsit hűvös volt ezért a kanapén lévő plédbe burkolóztam.
- Ilyen korán, szülinapos? - mosolygott anyum majd lehuppant mellém. - Mi a baj?
- Semmi. - mormogtam magam elé bámulva.
- Nem tudom, mi történt tegnap, de látom rajtad, hogy valami baj van. Tudod, az anyai ösztön.
- Koreán rágódom, anya. - húztam a számat csalódottan. - Vissza szeretnék menni, de biztos megbánnám vagy történne valami, mint múltkor.
- Amíg van valami kétséged, addig ne menj. Úgy érzem, csupán félsz, drágám. Emlékszel az egy héttel ezelőtti kérdésemre? - mosolygott rám. - Szereted azt a fiút? - tartott egy kis szünetet. - Tudom, csak miatta mennél vissza. Emlékszel, mit feleltél?
- Igen.. - mosolyogtam magamban nosztalgiázva.

*TaeHyung pov*
Felébredtem, a szobában senki sem volt, ezért kiléptem az ajtón, de a nappali felé meghallottam Luna hangját, ahogy valakivel beszél, ezért megtorpantam takarásban.
- Szereted azt a fiút? Tudom, csak miatta mennél vissza. Emlékszel, mit feleltél? - kérdezte a másik fél.
- Igen.. - sóhajtott kicsit, nem láttam, de tudtam mosolyog.
Ezek a szavak fájtak a legjobban, de meg kellett értenem.

*Luna pov*
Sóhajtottam majd lejött az emeletről TaeHyung.
- Ah, tényleg elfelejtettem mondani, hogy tegnap találkoztam az egyik volt munkatársammal.
- Áhá! - esett le neki a dolog.
- Kim TaeHyung. - mutatkozott be anyumnak.
- Aranyos vagy, engem csak hívj Annenek. Luna anyukája vagyok.
- Nem látszik annyi idősnek, hogy az anyja legyen. - bókolt anyámnak TaeHyung.
- Jaj, fejezd be. - vigyorgott anyám.
- De én megyek, mert ma utazok vissza.
- Miért nem maradsz Luna szülinapjára? - kérdezte mosolyogva majd kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Biztos csak útban vagyok. De tényleg megyek.
- Hát jó.. - biggyesztette le száját anyám. - Luna, kísérd ki a reptérre.
- Rendben. - bólintottam majd mentem felöltözni.
Készen álltam és vártam az ajtóban, de anyum nem győzte mondani a magáét TaeHyungnak.
Végre, amint elindultunk taxival a reptérre megszólalt TaeHyung.
- Figyelj, én még nem jártam Los Angelesben, még nem láttam a Hollywood feliratot sem.
- Nemsokára megy a repülőd, nem?
- Szülinapod van, nem? - mosolyodott el. - Vigyen a Hollywood felirathoz, kérem. - szólt a taxisofőrnek.
Mikor odaértünk elámulva nézte a távolban lévő fehér betűket.


A közeli boltosnál vett egy eldobható kamerát.
- Gyere ide! - karolta át a vállam, majd készített egy képet a felirat előtt. - Jó lett! - vigyorgott.
Még órákon át járkáltunk.
Megnéztük a Hollywood sétányt is és mint egy kis gyerek futott oda néhány híres ember csillagjához.
Persze mindegyiknél csinált képet. Párnál engem is lefotózott.
Mikor tovább mentünk csak mosolyogtam rá és amikor neki is leesett, hogy miért mosolygok rá elvigyorodott.
- Köszönöm, hogy velem töltöd ezt a napot, Tae.
- Nincs mit, Luna. - karolta át a vállam, de éreztem ezúttal baráti a szorítása amivel magához húzott.
- Szóval hova menjünk? - kérdeztem.
- Együnk valamit. - vetette fel az ötletet.
- Oké. - mosolyogtam.
Egy gyorskajáldásnál vettünk kaját, közben beszélgettünk.
- TaeHyung. - sétáltunk tovább.
- Hm? - hümmögött evés közben.
- Mi lenne ha megfogadnánk közösen valamit?
- Mit? - ment át érdeklődőbe tekintete.
- Ígérjük meg egymásnak, hogy soha többé nem leszünk szerelmesek. Azzal csak a baj. Szingliként is nagyon jó az élet. Sok barát, ennyi.
- Oké. - nyújtotta menet közben a kisujját.
- Megfogadva. - A kisujjeskü megfogadva.
~
Órák múlva kikísértem a reptérre és bemondták a induló járatát, ezért feltápászkodott a székből.
- Luna, mielőtt elmegyek szeretném ha megtartanád ezt. - nyújtotta felém a kamerát. - Hogy emlékezz. - mosolygott, majd barátian átölelt.
- Vigyázz az úton. - mosolyogtam vissza rá.
- Döntsd el, oké?
- Rendben. - bólintottam.
- Szia..nem is, viszlát! - integetett majd felszállt a gépre és néztem ahogy elmegy a repülőtérről a nagy fehér jármű.
Leintettem egy taxis, de csak a következő állt meg nekem. Beszálltam, közben az ablakon kifelé bámultam. Elkezdett cseperegni az eső és hirtelen eszembe jutott, mikor TaeHyung hazavitt miután szakítottam YoonGival. Utána ahogyan rohantam a repülőtérre. Akkor kértem tőle, hogy maradjon mellettem. De most itt vagyok több ezer kilométerre tőle.. miután megígértem neki, mellette leszek mindig.
Merengésemből a hangos dudálás rántott ki. A taxi a jó nagy dugó közepén állt.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Karambol, ahogy látom. - felelte a sofőr.
Kiszálltam, hogy lássam, mi történt, erre azt láttam pont abba a taxiba ment bele egy másik kocsi, amit először intettem le, de nem állt meg. Ha most benne lettem volna, ott maradok..
Visszaszálltam a taxiba és ledöbbenve pislogtam magam elé.
Mikor végre hazabotorkáltunk a kocsirengetegben, kifizettem a taxist és a csepergő esőben besiettem a házba.
Hirtelen anyumék elüvöltik, hogy boldog szülinapot.
Szám elé kapva ámultam el.
Krystal, nővére, Jessica, anyuék, Nate, Jin, meg pár régi barátom a nappaliban.
- Köszönöm! - könnyeztem be.
- Boldog szülinapot! - ölelt át Krystal.
*torta*
Egészen nyolcig maradtak a vendégek. Hála istennek Jin semmit nem csinált irányomba.
- Nagyon jól éreztem magam. - szólaltam meg.
- Ez még a tied. - nyújtott át egy borítékot anyum.
Kinyitottam, benne egy repülőjegy.
- A könyvem dedikálása lesz, két hét múlva eljössz velem. Mert tudom, hogy ezt akarod a szíved mélyén és a végleg nem is maradsz ott akkor visszajössz velem. Rendben? - mosolygott rám.
- Anya! - öleltem át hirtelen. - Te mindig segítesz dönteni. - nyomtam puszit arcára.
- Jaj már, lányom. Menj feküdj le, vagy csak pihenj, látom a szemeidben, hogy már fáradt vagy.
Felmentem szobámba és a laptopomat vettem ölembe.
Egyből két üzenet. TaeHyung és...
Egy név megjelent, ami felgyorsította a szívverésem.
~ Szeretlek, de túl sokáig nem jöttél vissza.. - olvastam el üzenetét, de ezek után már nem is akartam folytatni. - Ha ezt olvasod, csak egyet tegyél meg. Ne akard, hogy fájdalmat okozzak neked.
Mire céloz? Lecsaptam laptopom tetejét és hátradőltem ágyamban.
Egészen estig csak agyaltam és egyre jobban rájöttem, hiányzik YoonGi..

17.rész vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése