6.rész - Az első buli

Fél óráig próbálgattam ruhákat, mire végre találtam egy rövid fekete farmernadrágot, egy fehér trikót, amire pedig rávettem egy kockás inget. Pluszba persze nem maradhatott el a magas szárú fekete tornacipőm se.

Épp bekötöttem a cipőmet, mikor megcsörrent a telefonom.

- Igen? - vettem fel kihangosítva közben kötöttem tovább.

~ BoMi vagyok. - szólt bele.

- Ah, szia.

~ Szóval meg van a helyszín.

- Hol találkozunk?

~ Indulj el a suli felé és felveszünk útközben.

- Rendben.

Megfogtam cuccom beraktam zsebembe majd elindultam.

Útközben, ahogy mondták felvettek.

- Szia! - köszönt ki BoMi az anyósülésről. - Szállj be!

NaEun

Egy nagy nyolc személyes kocsival jöttek. Beszálltam és pont YoonGi ült mellettem. Mellette TaeHyung, mögöttünk pedig JiMin egy lánnyal, akit már láttam a suliba így gondoltam ő is tanár.

- NaEun, ugye? - kérdeztem rá.

- Igen. - mosolyodott el. - Luna?

- Igen, örültem.

- Én is. - vigyorgott.

- Luna. - szólalt meg TaeHyung. - Készen állsz arra, hogy megmutassam igen is megy még a dolog? - hangoztatta akár egy filmbevezetőt.

- Ha te is. - vigyorogtam.

- Én miért ne lennék?.. - sértődött be kifelé bámulva az ablakon.

- Hagyd rá. - legyintett YoonGi. - Jól nézel ki. - nézett végig rajtam.

- Köszi. - pirultam el.

Egész úton harapdáltam számba és próbáltam nem a mellettem ülő szőkeség szemébe nézni különben elolvadtam volna.

Kiszállva megláttam a hely feletti feliratot: 힙합클럽

- Hip Hop Club? - kérdeztem.

- Táncolós hely. - mosolygott BoMi kiszállva a kocsiból.

- Szívem, gyere, menjünk be. - karolta át nyakát JiMinnek NaEun.

- Rendben. Go! - fogta meg párja kezét JiMin.

Rápillantottam YoonGira, de csak követtem a két behaladó párost.

*TaeHyung pov*

- Van valami, amiről tudnom kéne? - kérdeztem YoonGitól mellé lépve.

- Nincs semmi, hagyjuk. - viharzott be a helyre.

- Persze és higgyem is el. - nevettem magamban, ahogy követtem a többieket.

*Luna pov*

Belépve a helyre körülbelül hét körül lehetett viszont bent már mintha hajnal lett volna. Mindenki táncolt vagy italt kért.

- Alapozzunk. - szólalt meg BoMi. - Egy kör rövidet hét főre. - szólt a bárpultosnak, aki vigyorogva adta át neki a kért italokat.

- Egészség! - adott mindenkinek egy-egy kis pohárkát.

- Á! - kiáltotta el magát NaEun miután lehúzta.

A fiúk szó nélkül lehúzták feleseiket, ahogy én is.

Az este folyamán BoMi kérte a köröket és meg is ittuk azokat.

TaeHyungra nézve nem is hatott nála.

- TaeHyung, ott az a lány. - mondtam a fülébe, mert a hangos zenétől nem is lehetett volna másképpen hallanni. - Cserkészd be. - mutattam egy lányra, aki egyedül üldögélt.

Felmutatva hüvelykujját jelezte, hogy oda megy hozzá.

- Nem táncolunk? - kérdezte YoonGi.

- Hm? - néztem rá.

- Jössz táncolni? - ismételte meg.

Bólintottam, mire megfogta a kezem és behúzott a táncparkettre.

A ritmus vitte a mozdulatainkat majd odahajoltam YoonGi füléhez.

- Tudod, nem tudom, hogy miért, de bejönnek a szőkék. - távolodtam el tőle folytatva a táncolást.

- Vagyis bejövök neked? - kérdezte félrehúzva a hajam fülemtől.

- Lehet. - választottam tovább táncolva.

- Vagy csak azért mondod, mert részeg vagy?

- Nem vagyok részeg talán kicsit ittas, de tudom, mit beszélek. - húztam fel szemöldököm.

- Aha. - túrt bele hajába.

Én is beletúrtam hajába majd belenéztem szemébe. Egy kis időre egyikünk sem táncolt csak álltunk egymástól még egy fél méterre se.

Miközben néztem szemébe, ő fülem mögé rakta egy hajtincsem.

- YoonGi, nem akarok megbánni semmit holnap.

*BoMi pov*

- Nézd már, drágám! - mutattam a táncparketten lévő párocska felé.

- Luna összefog jönni YoonGival? - kérdezte NaEun, amint megitta italát.

- Valószínű, de szerintem Luna túl makacs. - magyarázta HoSeok.

- Amúgy TaeHyung hova tűnt? - röhögött JiMin.

- Megmutatja, hogy be tudja cserkészni azt a csajt, aki mellé leült. - biccentettem a jelenet felé. - Kíváncsi vagyok, mi lesz abból és abból ott. - néztem vissza Lunáékra.

JiMin

*Luna pov*

- Mit bánnál meg? - kérdezte.

- Én már nem tudom. - érintettem meg mellkasát. - Nem vagyok részeg csak ilyen letompultnak érzem magam.

Felemelte államat, hogy szemébe nézzek.

- Alig ismerlek YoonGi. - toltam el magamtól, majd arrébb mentem leülni.

Valószínűleg ez rossz döntés volt. YoonGi ezek után biztos hozzám se szól.

Leültem a bárpulthoz és kértem egy vizet.

Miközben ittam vizemet kerestem tekintetemmel YoonGit.

Mikor nem láttam sehol kétségbe estem.

De utána megláttam az egyik sarokban a kanapén ülve. Odamentem hozzá és biggyesztett szájtartással álltam előtte.

- Mit szeretnél? - kérdezte rám nézve majd sóhajtva tovább nézte a tömeget.

- Ilyen jó zenénél, hogyan tudsz egy helyben ülni?

- Megoldom.

- Leülhetek? - mutattam a mellette lévő helyre.

Bólintott majd helyet foglalva szólaltam meg újra.

- Már nem vagyunk tinik.

- Mit akarsz ebből kihozni?

- Sajnálom.

- Mit kéne sajnálnod? Lekoptattál és ennyi. Nem kell bocsánatot kérned.

- YoonGi..

- Mond meg ha valamit nem akarsz és kész.

- Olyan aranyos vagy ilyenkor. - vigyorogtam.

- Részeg vagy? - pillantott rám.

- Nem. - kezdtem el birizgálni haját. - Mondtam már, hogy tudom, mit beszélek. - tartottam egy kis szünetet. - A szőkék mindig is bejöttek. - basztattam továbbra is a haját. - Neked meg nagyon jól áll.

*YoonGi pov*

Miért hangoztatja ennyit, hogy bejönnek neki a szőkék, azt nem értem. Ahogyan játszik a hajtincseimmel egyre jobban érzem, hogy nem bírom megállni, hogy ne csókoljam meg.

Hátradőltem a bőrkanapén, amit szerintem direkt ilyen pihenő helynek raktak ide.

Majd Luna felém fordult teljes testével és úgy folytatta a hajam birizgálását.

*Luna pov*

Nem tudom, ilyenkor mi járhat a fejébe, de remélem nem az, amire gondolok. Bár ha nekem megfordult a fejembe akkor neki is.

- Mi jár a fejedben? - kérdeztem abba hagyva haja simogatását.

- Úgyis tudod, nem? - vigyorodott el majd ismét közelebb hajolt.

Mikor arcunk csak pár centi választotta el újra elfogott a "mindjárt meghalok" érzés.

- Csillog a szemed, amitől csak szebb vagy. - bókolt, amitől elpirultam.

Eltakartam arcom kezeimmel, de YoonGi megfogva azokat leszedte arcom elől. Mondván, hogy ,,Minek takarom el az arcom". Megvontam vállam és lenéztem kezeimre, amiket fogott.

- Ma még megcsókolsz? - vigyorodtam el. - Azt mondtad, tudom, hogy mi jár a fejedben. Szerintem ez.

- Mindent csak elrontasz. - vigyorgott majd megfogva arcomat megcsókolt.

Szerintem, amit elsőre gondoltam az a "Mi?" volt, de átcsapott "Végre" érzésbe.

Eltávolodva újra elmosolyodott viszont én csak elpirulni tudtam és megharapni alsó ajkam.

- Mindig elrontod a pillanatot. - jelentette ki.

- Bocs. - hajtottam le fejem.

- Nem baj az. - fogta meg combom.

- YoonGi, én néha úgy érzem, hogy féltek SiWontól és azért nem mertek neki visszaszólni. - dőltem hátra a kanapén.

- Miért akarod elrontani a hangulatot? - karolt át vállam felett.

- Bocsi.

- Minden egyes alkalommal bocsánatot fogsz kérni? - röhögött.

- Hagyj már! - csaptam meg vállát. - Miért baj az ha bocsánatot kérek?

- Annyiszor kérsz majd bocsánatot, hogy a végén kiábrándulok belőled. - nézett kekeckedően.

- Nem hiszem én azt. Még nem is ismersz és majd ha megismersz akkor biztosítalak, hogy ilyen nem fog megtörténni. - jelentettem ki.

- Milyen egoista itt valaki. - nevetett tovább méregetve engem.

- Mintha te nem lennél az. - keltem fel mellőle. - Szerencséd van. - hátráltam a tömegbe.

Közben meg mutattam neki mutatóujjammal, hogy jöjjön ő is a táncparkettre.

Feltápászkodott majd követett a táncparkettre, ahol a többiek is voltak.

BoMi csak vigyorgott ezerrel, miközben HoSeoknak talán le sem esett a dolog.

Táncoltunk, amikor már ideje volt hazamenni, mivel holnap munka van, bár senki nem akart hazamenni még.

- Hol van TaeHyung? - kérdeztem kilépve a helyről.

- Még korábban lelépett valakivel. Azzal a lánnyal, akihez először odament. - magyarázta NaEun.

- Tényleg sikerült neki. - nevettem magamban.

- Mi mentünk haza. - jelentette ki BoMi, amint beszállt a taxiba.

- Ki viszi haza a kocsit? - hökkent meg JiMin.

- Majd holnap eljövök érte. - jelentette ki YoonGi.

- Akkor rendben. - léptek le NaEunnal.

- Hova? - fordult felém a szőkeség.

- Nem fogom megmutatni neked, hogy hol lakom, hogy utána zaklass. - kuncogtam. - Lehet, hogy az utolsó fél órával ezelőtti kör nem kellett volna.

- Lehet. - fogott meg, hogy ne dőljek el.

- Jól vagyok, jól vagyok. - álltam végre szilárdan a talajon.

- Tanár úr? - lépett mellénk JungKook. - Luna?

- Ismered? - fordultunk egymás felé azonnal.

- A Kirinbe járok. Jövőtől meg végre a Tanár úr tartja a táncórákat az osztályomnak. - magyarázta JungKook.

- Azért ne hurrogd le az előzőeket. - veregette vállon a fiút YoonGi. - Jah, amúgy Luna is a tánctanárja lesz.

- Szóval erről a munkáról volt szó, de legalább sikerült. Megmondtam én. - vigyorgott. - De megyek is. Örültem, hogy találkoztunk. Viszlát! - futott be a szórakozóhelyre.

- Megyünk? - indult el YoonGi.

Bólintva próbáltam beérni.

Már körülbelül kilenc-tíz lehetett, amikor megálltunk egy ház előtt.

*HoSeok pov*

Kiszálltunk a taxiból, majd felmentünk a lakásomba, mert az enyém közelebb volt.

Segítettem felmenni a lépcsőn barátnőmnek. Majd beraktam az ágyamba.

- HoSeok! - ordított. - Miért nem jössz te is az ágyba? - harapta be alsó ajkát, ami tudom, hogy mit takart.

- Részeg vagy, kicsim. - vakartam meg tarkómat.

- Múltkor ez nem akadályozott meg.

- Mivel akkor én is az voltam. Aludj, holnap munkába megyünk. - ültem le az ágy szélére.

- HoSeok..! - sóhajtotta.

- Nem foglak kihasználni.

- Tudod... - tartott egy kis szünetet míg betakartam egy pléddel. - Ezért szerettem én beléd meg azért is, mert jól mozgatod a csípőd. Végül is tánctanár vagy. - kuncogott.

- Aludj, drágám. - mondtam, mire csak a szuszogását hallottam.

Édesebben alszik mindenkinél. Nem csak azért, mert csöndben van, igazából szeretem hallgatni őt, viszont mikor alszik újra beleszeretek. Nem tudnék ártani neki vagy hagyni, hogy bántsák. Mosolyogva aludtam be mellette.

*Luna pov*

- Ez a tied? - hökkentem meg.

- Igen, miért? - vonta meg vállát kinyitva a kaput.

Bementünk majd elámultam. Egy nappalival egybenyitott konyha fogadott.

Igaz, gazdag családból származom, de hát akkor is eltudok képedni akármin.

- Erre. - vezetett fel az emeletre. - Arra van a mosdó, arra az én szobám, de te itt fogsz aludni, a vendégszobába.

Beléptem a mindennel felszerelt szobába. Egy franciaágyas, kis erkéllyel felszerelt szoba.

- Jó Éjt! - köszönt el.

- YoonGi! - szóltam utána. - Nem akarsz beszélgetni?

- Miről, Luna, este fél tizenegykor? - lépett vissza a szobába.

- Mindegy. - indultam el az erkélyajtó felé és kilépve sóhajtottam egyet.

Rákönyököltem a korlátra és úgy nézelődtem.

Mellém lépett YoonGi és háttal támaszkodott neki a fémkorlátnak.

- Luna, én megkedveltelek. - állt velem szembe.

- Hm? - néztem rá kérdőn szintén szembefordulva vele.

- Gondolom a csókból kiderült már, de el is mondom. Háromszor nekem jöttél és olyan édes vagy amikor elpirulsz. Jól táncolunk együtt. Nem tudom, hogyan fogom kibírni, hogy ne csókoljalak meg a diákok előtt, mert azt tiltja a dolog. - magyarázta.

- Én meg nem tudom, hogyan bírjam ki, hogy ne legyen több annál majd. - kontrázok rá.

Beletúrtam hajába, ő meg meg fogta derekam. Egymás szemébe néztünk és közelebb hajolva újra megcsókolt. De ezúttal nem távolodott el.

6.rész vége

5.rész - A meghallgatások

Neki dőlve a tükörnek sóhajtottam. Majd hátammal nekidőlve lecsúszva leültem. Lehunytam szemem és csak relaxálni akartam, hogy felkészüljek a meghallgatásokra.

- Szia. - ült le mellém valaki, mire kipattantak szemeim.

- HoSeok, szia. - mosolyogtam.

- Van valami baj?

- Nem, de, szóval, szerintem én jobban izgulok néhány leendő diáknál. Nekem még nem kellett döntést hoznom, mármint ilyeneket nem. - magyaráztam hadonászva.

- Nyugi, csak figyelned kell, hogy milyen az adott diák és ennyi.

- Félek, hogy megbántok valakit.

- Ez néha ezzel jár, de fogd fel úgy, hogy mennyien boldogak lesznek. Na, gyere, segítsünk behordani ide a cuccokat. - állt fel és utána segített nekem is felállni a földről.

Még pár tanárral egyetemben behordtunk öt széket és egy hosszú asztalt a táncterembe, ahol ülni fogunk, mint "zsűri".

- Hello~. - szólalt meg az egyik tanár, akit eddig még nem ismertem. - Kim TaeHyung vagyok a ének és zenetanár a harmadik és negyedik évfolyamon. Téged nem ismerlek. Te vagy az új tánctanár? - vigyorodott el.

TaeHyung

- Öhm, igen, Luna Wilson. - néztem végig az illetőn.

Barna hajú, kicsivel magasabb nálam, mindig mosolygós tekintetű srácnak nézett ki.

- Luna. Had mutassam be Park JiMint, az ének és zenetanárt az első és második évfolyamosok körében. - mutatott egy vörös hajú srác felé kimenve a terem elé.

- Róla már hallottam. - bólogattam.

- De rólam nem? Pedig van egy dolog, amiben jó vagyok.

- Mi az? - néztem kérdően.

- Meg tudom szerezni bárki telefonszámát vagy legalább is elérem, hogy fél percen belül elpiruljon. De jó értelemben.

- Oké, akkor mutasd be majd egyszer. Vagyis amúgy, azt mondod, hogy bárkit meg tudsz szerezni magadnak? - gondoltam át a mondatát.

- Nagyából.

- Jaj, TaeHyung, még te se tudsz mindent. - nevettem el magam megpaskolva vállát.

- Tudod, mit. Menjünk el majd munka után valahova este és megmutatom valakin. Hívjuk el JiMint meg NaEunt.

- HoSeokékat is elhívom, hogy minél többen tudjunk röhögni majd mikor nem sikerül.

- Áll az alku! - sértődött be. - JiMin! - rohant oda a barátjához.

- Micsoda egy macsóskodó srác ez. - röhögtem magamba.

- Miről beszélgetettek? - lépett mellém BoMi.

- Meg is akartalak keresni. Ha itt végeztünk elmegyünk inni valamit és megmutatja, hogy fel tud szedni bárkit. Szóval jöttök HoSeokkal?

- Persze. - mosolygott. - Bár párszor tényleg bejött neki a dolog. Viszont szeretek röhögni. Megyünk.

- JiMinék is jönnek. - jelentettem ki mellékesen.

- Miért nem hívjuk el YoonGit? - vetette fel az ötletet.

- Minek? - akadtam ki mintha nekem nem jutott volna már eszembe.

- Gondoltam neked is legyen társaságod bár érted, hogy mire értem. Szóval elhívod vagy sem? - kérdezte már röhögve a saját fogalmazásán.

- Hívd ha akarod. - vontam meg a vállam visszamenve a táncterembe.

*BoMi pov*

- Jaj, ez a lány! - sóhajtottam.

- Mi történt? - lépett mellém HoSeok.

- Luna naiv. Amúgy este nem érsz rá, drágám. Megyünk inni egyet.

- Mi van Lunával?

- Majd elmagyarázom. Gyere SiWon kezdi az aulában a beszédét.

*Luna pov*

Mindenki kiment a teremből már csak én maradtam bent. Az aulában elkezdett beszélni SiWon a diákoknak címezve a dolgot.

Megálltam a tükör előtt és úgy hallgattam az ajtón beszűrődő beszédet.

- Közületek ötvenen jutnak be intézményünkbe és járhatnak ide szeptembertől. Új és régi tanárainkkal felkészültünk a meghallgatásokra avagy felvételikre. - magyarázta amolyan szokásos igazgatós tempóban.

- Luna! - futott be az ajtón YoonGi. - Nem jössz?

- Hallom innen is.

- Okké.. - vonta meg a vállát. - BoMi mondta, hogy este mentek inni valamit páran.

- Igen és lenne kedved jönni? - kérdeztem meg merészen.

- Rendben. - mosolygott.

- Tényleg? Oké, akkor este.

- Aha. - mosolya kicsit már átment sunyiba.

- Sok sikert minden diáknak! - fejezte be beszédét SiWon.

BoMi és HoSeok bejöttek a terembe, mikor elhallgat minden kint.

Leültek a két bal szélső helyre egymás mellé. Középre természetesen SiWon ült. Én a jobb legszélső helyre ültem, bal oldalamra pedig YoonGi huppant le.

Hátradőlt székében SiWon majd ordította:

- Kezdhetjük. Az első fáradjon be!

- Jó napot! - lépett be az első. Egy fiú. - Lee JiHoon vagyok.

- JiHoon, mutasd meg, mit tudsz.

Beindítva zenét elkezdett táncolni, majd a felénél leállíttatta azt SiWon.

- Köszönöm, elég volt. Majd értesítjük. - küldte ki.

- Alig.. - szólaltam meg, de YoonGi rám nézve jelezte, hogy nem kéne folytatnom.

- A következőt. - szólalt meg SiWon.

Visszaemlékezve arra, amikor én is felvételiztem a suliba. Csak akkor szóbeli volt. Meg kellett győznöm az ottani tanárt, miért vegyenek fel. Alig ment és ha nem azok a szüleim, akik be sem kerülök.

A felvételiztető tanár szerint belőlem nem lesz tanár. Itt ülök még is.

A múltban voltak emberek, akikkel nem találkoztam azóta, de szívesen az arcukba dörgölném, hogy nekem igenis sikerült, amit akartam.

Bár a bakancslistám tele van még, de így is elértem dolgokat az életben.

Órákon keresztül ültünk ott és felvételiztettük a diákokat, de minden egyes alkalommal SiWon félbe szakította őket. Én meg nem szólhattam közbe, mert YoonGi egyből rám nézett azzal a "Ne mondj semmit" nézéssel. Ezért többször dühömben rátapostam lábára.

Mikor az utolsó diák is kiment a teremből újra megszólalt SiWon.

- Akkor végeztünk. A listát majd kifüggesztem. - állt fel egy köteg papírral.

- Mr. Choi! Nem kellene velünk is tárgyalnia? Végül is mi is tanárok vagyunk. - szóltam utána.

- Ms. Wilson, - fordult vissza. - tanulja meg, mikor kell csendben maradni, kérem. - sétált ki a teremből.

- Ezt nem hiszem el. - ültem vissza a székembe.

- Nyugi, levezeted a stresszt velünk ha eljössz inni. - vigyorgott BoMi.

- Voltál már részeg? - kérdezte HoSeok ráülve az asztalra.

- Inkább nem mesélném el. Semmi pénzért sem. - hajtottam le fejem az asztalra.

- Olyan gáz? - lépett mellém BoMi.

Kérdően nézett rám a mellettem ülő YoonGi is és HoSeok is.

- Hagyjuk. Haza megyek átöltözni. - álltam fel és fogtam meg a cuccom.

- Várj! - szólt utánam BoMi. - Írd be a telómba a számod, hogy fel tudjalak hívni majd. - nyújtotta át.

Elvettem a készüléket és bepötyögtem számomat.

- Sziasztok! Majd hívj. - adtam vissza BoMinak telefonját, majd a kijárat felé vettem az irányt.

Hazasétáltam, ahol senki se volt, így leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.

De pár perc múlva ki is kapcsoltam, mert minden egyes szó, amit mondtak benne felidegesített.

- SiWon, mégis hogy lehet ennyire..! Áh! - ordítottam magamba majd eldobtam magam keresztbe a kanapén. - Hihetetlen, hogy a többi tanár miért nem mondott még fel egy ilyen igazgató és főnök mellett. Nem tudom, meddig bírom. - sóhajtottam. - Tanulja meg, mikor kell csendben maradni, kérem. - utánoztam SiWon hangját. - Ahj! A végén beverek neki egyet. Luna! Nyugi van! Megint magammal veszekszek, ez csodás.. - néztem a plafont. - Át kellene öltöznöm. - jelentettem ki.

Felszökkentem a kanapéról és bepördültem a szobámba.

És ekkor jött el az a pillanat, amit egyik fiú sem bír ki ha a barátnőjével van, de mivel nekem nincs barátom, ezért saját magamat készítettem ki, szóval elkezdtem keresni, milyen ruhába menjek.

5.rész vége

4.rész - A tánctanár

Szóval YoonGi. YoonGival kell minden nap több órát együtt töltenem. Ilyeneken gondolkodtam, amíg átlapoztam a szerződésem.

- Kész. - nyújtottam át a mostantól már főnökömnek a papírokat.

- Rendben. Ennyi lenne. Minden reggel hétre be kell jönnie. Az órarendet majd kiosztom. Egy hét múlva kedden tanuljon meg mindent ha lehetséges. Elmehet.

- Rendben, köszönöm. Viszlát. - csuktam be magam után az ajtót.

Majd mikor megfordultam ismét beleütköztem a szőkeségbe.

- Ez már szokás lesz? - viccelődött.

- Hogy csinálod ezt? Hogy mindig pont akkor vagy itt amikor kijövök.

- Nem tudom. - vonta meg vállát vigyorogva.

- Sunyi vagy. - játszottam a besértődöttet. - Miért nem mondtad el, hogy együtt lesznek az óráink?

- Nem kérdezted. - tette farmere hátsó zsebeibe kezeit.

Nagyot sóhajtva nézek fel szemeibe. Megint elkaptam tekintetem és eltereltem a szót.

- Körbe vezetnél?

- Hát nem is tudom. - vigyorgott forgatva a fejét.

- Akkor megkérek mást. - indultam el őt kikerülve rálegyintve.

- Rendben, de kit találnál, aki megtenné ezt neked? - állított meg elém lépve.

- Megyek egyedül. - mosolyogtam.

- Idegenek nem mászkálhatnak a sulin belül. - mutatta fel mutatóujját.

- Már tanár vagyok. - biccentettem majd lehajtottam a mutatóujját. - Elengedsz? - léptem egyet oldalra, de elém lépett mindig. - YoonGi. - néztem szemébe, amitől legszívesebben halmazállapotot változtatnék. - Csak lépj egyet félre. Ide. - mutattam egy helyre.

- Körbevezethetlek? - kérdezte hirtelen.

- Ha? - akadtam el a szavam.

- Jössz vagy nem? - nevetve indult el le a lépcsőn.

Forgattam a szemem, majd YoonGi visszatrappolt mellém és megfogva a kezem lefelé húzott a lépcsőn. Nem messze a lépcsőtől nyílt a táncterem. Oda behúzott majd elengedve kezem kezdett el magyarázni.

- Ez itt a táncterem. - léptünk be. Hatalmas táncteremmel volt ellátva az iskola, a hátsó falon akasztók sorakoztak. Az akasztókkal szembeni falon végig tükrök voltak. A kétajtós bejárattal szemben ablakok és egy fából készült rúd volt felerősítve, ahol nyújtani tudnak a diákok. A parketta kopogott már minden egyes lépéstől. - Az órarendet majd megkapjuk. Általában készülj fel, hogy nem bírnak magukkal a diákok. Mi kaptuk meg a tizennyolc és tizenkilenc éveseket. Gondolom, tudod milyenek a tinik akkor. - vigyorgott.

- Én meg gondolom, milyen is voltál akkoriban. - nevettem el magam.

- Mire gondolsz? - lépett közelebb.

- Nem tudom, mesélj te. - röhögtem magamba.

- Nem akarod te tudni, hogy én milyen voltam. - lépett még közelebb és hajolt felém. - De!.. - kapta el fejét kéretve magát. - Ugye tudod, hogy közelebb fogunk egymáshoz kerülni?

- Jaj, te olyan vagy, mint a többi. - nevettem.

- Mit fogsz csinálni ha olyan táncot tanítunk, amibe közel vagyunk egymáshoz? - húzta fel szemöldökét megharapva alsó ajkát és szinte pár centire állva tőlem.

- Nem vagyok jövőbelátó. De majd elárulom, hogy ha történik valami. - kezdtem el hátra felé "moonwalk"-olni közben elégedetten felhúztam szemöldököm.

Megálltam az ajtóban és zsebre raktam kezem.

- Mutasd meg, mit tudsz. - kezdtem visszasétálni a táncterem közepére.

- Oh, szóval tanulni akarsz a mestertől. - recsegtette meg ujjait.

Bekapcsolta telefonján Bang Yong Guk "I Remember" című számát és elkezdett rá engem körbe táncolni.

Felhúzva szemöldököm csatlakozom a mozdulatsorába. Mikor egyszer összeér kezünk nagyot dobban szívem, de visz tovább a mozdulatával. Teljesen, mintha már több éve táncolnánk együtt, összeszokottan és szinkronosan táncoltunk.

A zene elhallgatásával megállunk pont egymással szemben.

Egymás szemébe nézve semmit sem szólunk egymáshoz.

- Jól táncolsz. - szólalt meg mosolyogva.

- Te is.

- Nem olyan vagy, mint amilyennek látszol.

- A felét sem ismered. - vigyorogtam.

- Meg szeretnélek ismerni, Luna. - állt szembe a tükörrel zsebre tett kézzel.

- Lesz időd rá, YoonGi. - néztem a tükrön keresztül rá.

- Hello. - lépett be egy talán nálam pár évvel idősebb lány. - YoonGi, HoSeok hív.

- Megyek. - kapta fel a fejét. - Majd még találkozunk. - súgta felém fordulva.

Kiment YoonGi majd mellém sétált az a lány.

Barna hosszú hajú, rövid fekete sportnadrág és egy mintás póló volt rajta piros tornacipővel párosítva.

- Szia, BoMi vagyok. Az egyik tánctanár az elsőd és másodéveseknél. - mosolygott. - Te? - nyújtott kezet.

- Én Luna, az új tánctanár. - ráztam meg kezét.

- Ah, Luna. Üdv itt.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze. - mosolygott várva a kérdést.

- Vannak olyan tanárok, akik úgymond egy másik tanárral vannak együtt?

- Igen. Én is például. HoSeokkal. Amikor idekerültem több éve HoSeok mellé kerültem, aki már egy ideje itt dolgozott. És mikor együtt táncoltunk akár akkor, amikor csak a diákoknak mutattuk a lépéseket akár, amikor gyakoroltunk csupán egyszerűen nem tudtam nem beleszeretni. - sóhajtott. - De van még JiMin és NaEun az elsős és másodikos évfolyam zene- és énektanárai. Ők is együtt vannak, de ezt észre fogod venni. Amúgy miért?

- Öhm, csak kérdeztem. - forgattam szemem. - Mit kéne tudnom feltétlenül?

- Nem szabad különbséget tenned a diákok között.

- De hát amúgy is meg vannak különböztetve és külön vannak szedve azért, mert más eredményeket értek el.

- Hát ez így van már egy ideje. - vonta meg a vállát. - Körülbelül ennyi.

- Köszönöm. - mosolyogtam.

- Én megyek is, szóval üdv itt. Érezd jól magad. - fordult meg és ment ki a teremből.

Körül néztem nagyot sóhajtva majd leültem a tükörrel szemben. Végig néztem magamon és elmosolyodtam.

- Csak sikerült ide bejutnom. - sóhajtottam elégedetten.

Minden rendben lesz és remélem nem szúrok el semmit.

*Három nap múlva kora reggel*

Fáradtan felültem ágyamban, hogy lenyomjam telefonom ébresztőjét. Megdörzsölve szemeimet nyújtóztam egyet és odamenve szekrényemhez kiválasztottam aznapi ruhámat.

Egy bő fehér fekete feliratos pólóra esett választásom egy fekete pamut halászgatyával egyetemben. Felvettem ruhámat majd egy zokni kíséretében a fekete magas szárú tornacipőmet is. Kimentem szobámból és a fürdőszoba felé véve az irányt megmostam arcom és megcsináltam hajamat.

A konyhába érve látom, hogy WooJi sehol és egy papírt hagyott a pulton egy "Hamar elmentem, későn jövök. Kaja van a hűtőben. WooJi." felirattal rajta.

- Szóval ma sétálok, de mindegy. Nincs messze. - vontam meg a vállam.

Megettem reggelimet és felkapva oldaltáskámat elindultam a Kirin felé.

A friss levegő felébresztett.

Beérve a suliba az általam először megismert terem felé vettem az irányt és az ajtóban meg is álltam. YoonGi fülesével a fülében táncolt bent. Én meg csak néztem.

Elmosolyodva sétáltam be a terembe és leültem YoonGi mögé, de a tükörrel szembe. Magam mellé leraktam táskám és figyeltem YoonGi mozdulatait.

Egyszer csak észrevett a tükörben, hogy ott ücsörgök és elvigyorodva vette ki füléből a fülhallgatót. Leguggolt elém és kezében tartva fülesét szólalt meg.

YoonGi

- Szia. - suttogta újra elvigyorodva.

- Szia.. - suttogtam vissza mosolyogva.

Arcunk fél méterre se volt egymástól és csak bámultunk egymás szemébe.

Guggolásból leült elém.

- Tudod, mi van ma? - kérdezte, mire megráztam fejem. - A meghallgatások.

- Ilyen későn? - hökkentem meg.

- Nem mindegyik most van csak a tánc. Az ének meghallgatások két hete voltak. Most pedig lesznek a tánc meghallgatások és az alapján vesz fel a suli ötven diákot. Vagyis két osztálynyit. - magyarázta.

- Értem. - bólintottam majd elkezdett dolgozni a fogaskerék az agyamban. - Nekem mit kell csinálnom?

- Úgy lesz ez az egész, hogy az igazgató plusz a négy tánctanár döntik el az egyes emberekről, hogy megfelelnek-e. Szóval csak szavaznod kell.

- Pfuu.. - fújtam ki a levegőmet.

- Nem lesz semmi baj, én melletted fogok ülni. - biztatott.

- Köszi, nem is félek csak az, hogy rajtam is dőlhet egy diák sorsa. Ez kicsit gáz.. nem is gáz, húzós. Te döntöd el valaki más életét.

- Luna, értem, túl sokat beszélsz. - nevette el magát aranyos módon.

- Szólj rám ilyenkor. Szokásom. - mosolyogtam.

- Úgy tervezed, hogy sokszor leszek veled? - vigyorgott közelebb hajolva.

- Erre inkább nem is válaszolok, YoonGi. - toltam messzebb mellkasára rakva jobb kezem.

- Válaszolj nyugodtan. Min gondolkodsz most? - szorította mellkasához kezem kezével.

- Azon, hogy muszáj lenne most felkelnem innen. - jelentettem ki.

- Miért kéne? - nézett flörtölve szemembe.

Közelebb hajolt, de mikor épp ajkaimhoz ért volna felpattant és vigyorogva kiment a teremből.

- Meg fog ölni.. - húztam fel lábam és raktam homlokom térdeimre.

- Luna! - jött vissza.

- Hm? - néztem fel rá törökülésben.

- Nem jössz? - nyújtotta kezét.

- Jó ez itt. - vontam meg vállam.

Közelebb lépett és ezúttal közel hajolva tartotta kezét.

- Jössz vagy sem? - kérdezte nyálas hangon.

Rá kellett jönnöm, hogy nem bírok ellenállni ha így beszél. Bár ez volt az első alkalom, de már észrevettem magamon.

Megfogtam kezét és segített feltápászkodni.

Felálltam majd táskámat megfogtam és újra YoonGira nézve láttam, vadul vigyorog.

- Min vigyorogsz?

- Makacs vagy, de rá lehet venni dolgokra.

- És ezért vigyorogsz? Vagy azért, mert más is jár a fejedben? - fontam össze karjaimat.

- Mindegy. - vonta meg a vállát elhallgatva valamit.

Elindult kifelé a teremből majd felment az emeletre az igazgatói iroda elé. Utána mentem és belépve ott állt BoMi és HoSeok is.

- Ah, itt vannak. - szólalt meg SiWon. - A meghallgatás pár órán belül kezdődik. Több, mint száz gyereket fogunk megnézni, ebből ötven fog bejutni intézményünkbe. Minden évben vannak úgymond könyörgők, akik azt mondják, hogy muszáj bejutniuk ide, mert nincs más lehetőségük. Luna, mivel ön új itt, ezért önnek szól ez. A tehetséget nézze, ne azt, hogy mennyire akar bejutni. Nem az számít, hogy mennyire könyörögve siránkoznak a helyért, hanem, hogy mennyit tesznek érte. Ebben az intézményben keményen kell dolgozni. Nem lehet lazulni. Érti? - nézett egyre mogorvábban.

- Igen, értettem. - erőltettem egy félelemtől megtelt rövid mosolyt arcomra.

- Akkor a táncteremben találkozunk három óra múlva, délben. Elmehetnek? - fejezte be mondatát, mire kimentünk az irodából.

Egyszerűen már a hideg kiráz néha SiWontól.

- Remélem menni fog ez az egész.. - sóhajtottam.

- Semmi baj nem lesz, Luna. - mosolygott rám BoMi.

Visszamosolyogtam rá és összeakadt ismét a tekintetem YoonGival, ezért úgy tettem, mint aki siet valahova és visszamentem a táncterembe.

- Ezt nem hiszem el! - ordítottam. - Ahj!.. - biggyesztettem a szám.

4.rész vége

3.rész - The help is arrived ~ A segítség megérkezett

*Luna pov*

Sétálás közben eljutottam a folyóig.

- Jajj, istenem! - ültem le a folyópart melletti padra. - Hogyan tudnék tánctanár lenni? Nincs elég bátorságom hozzá.

JungKook

- Jó napot! - köszönt mellém lépve egy fiú.

Szőkés barna hajú, diák.

- Neked is. - lepődtem meg.

- Hallottam, amit mondott. Tudnék segíteni?

- Ha tudsz bátorságot adni. - nevettem. - Amúgy hány éves vagy?

- Tizennyolc leszek. És tudok bátorságot adni. A lényeg az, hogy gondoljon a jókra, amit majd következnek utána. Ez segíteni fog.

- Köszönöm, de nyugodtan tegezz. Négy évvel vagyok idősebb csak.

- Rendben. - mosolygott. - Oh, amúgy Jeon JungKook vagyok.

- Luna Wilson. Köszönöm, hogy tanácsot adtál.

- Nincs mit, de én sietek, viszlát! - rohant el.

Átgondolva a dolgokat arra a dologra jöttem rá, hogy nekem muszáj bekerülnöm a Kirinbe vagy megyek vissza az USA-ba.

Tíz perc után rávettem magam, hogy elinduljak a suli felé. Az útvonalat megjegyeztem így hát elmentem az intézményhez.

Az utcák egyformák voltak, de én csak ösztönösen mentem és kilyukadva az épület előtt összeszorult gyomrom.

Ha most bemegyek talán tánctanár lesz belőlem. Azt csinálom majd, amit szeretek.

Beléptem az igazgatói irodába, ahol még mindig ott ült az igazgató székében és előtte a névtáblája: "Choi SiWon".

- Mit akar? - nézett fel.

- Sajnálom, elvállálok mindent még táncot is tanítok. Az állást muszáj megkapnom. Nincs más lehetőségem. - kezdtem el a mondandómat hadarni.

- Ms. Wilson, kérem, nyugodjon meg. - nézett a maga előtt lévő lapokra és anélkül, hogy újra felnézett volna folytatta. - Átgondolva talán jót tenne az iskolának egy Amerikából jött angol tanár és egy tánctanár. Holnap jöjjön majd a papírokat aláírni. - fejezte be a mondatát és fél percig csöndben és megdöbbenten álltam ott mikor újra megszólalt. - Elmehet, viszlát.

- Ah, köszönöm, viszlát. - eszméltem fel.

Kifelé menet mikor becsuktam az ajtót ismét beleütköztem YoonGiba.

Elégedett vigyorral az arcán összefont karokkal állt előttem, én meg csak kérdőn néztem rá.

- Hello. - köszönt.

Belenéztem a szemébe és mint egy tinédzser elkaptam fejem, mert más érzések jöttek elő bennem, mintha..én..jesszus..

- Most meg nem akarsz hozzám szólni sem? - kereste a pillantásom.

- Bocsánat, mennem kell. - haladtam el mellette.

- Hova sietsz ennyire? Randid van?

- Ha így akarod megtudni, hogy van-e barátom próbálkozz mással. - mosolyogtam felé fordulva közben hátrafelé lépkedve.

Ő meg csak elnevette magát.

Kimentem az épületből és mint egy új ember szívtam be a friss levegőt. Minden rendben volt és nem kellett visszakullognom Amerikába se.

*Másnap reggel*

Alig bírtam aludni egy részt a Kirin miatt másrészt, mert már azóta nem tudom kiverni a fejemből a szőkeséget, hogy megláttam tegnap. Olyan vagyok, mint egy rossz kamasz.

WooJi

- Akkor ma mész a Kirinbe? - kérdezte reggeli közbe WooJi.

- Igen, mindjárt indulok is csak befejezem a kaját.

- Elvigyelek? - ette meg utolsó falatját.

- Köszi. - mosolyogtam. - Hozom a cuccom.

Bementem szobámba megfogtam oldaltáskám és a telefonom majd kimentem a kocsihoz és WooJival elindultunk a suli felé.

- Idegesnek látszol. - szólalt meg.

- Még sosem tanítottam táncot.

- Még nem kell, egy hét múlva kezdődik csak a suli. Nem kell izgulnod se. Minden jól fog menni csak bízz benne, hogy menni fog, maradj erős, ne lássák rajtad a stresszt.

- Neked menne?

- Nem tudok táncolni. - nevette el magát.

- Ezt gondoltam, az menne, hogy ki állsz diákok elé és tanítasz?

- Talán. De a mostani fiatalabbaknak megmondanám a magamét. El vannak szállva maguktól ha már tizenévesen a lányok terhesek.

- Most igazat adok neked. Mi a jó abba? De várj, hogy jutott ez eszedbe?

- Tanulnának egy s mást ha én tanár lennék, de legalább valaki nevelné őket, nem úgy, mint a szüleik.

- Elvagy. - röhögtem.

- Itt vagyunk. Jó szórakozást! - vigyorgott.

- Kössz. - szálltam ki.

Becsuktam a kocsiajtót, majd elhajtott mögülem a jármű.

Bementem az épületbe, ahol többen voltak bent, mint tegnap.

- Reggelt. - köszönt egy idősebbnek tűnő fiú. - Kit keresel?

- Az igazgatóhoz jöttem. - mondtam, amire kérdőn nézett. - Én vagyok az új tanár. - magyaráztam.

- Ah, az új tánctanár.

- Igen, igen.

- Akkor üdv itt. Én Jung HoSeok vagyok. Az elsős és a másodikos osztályok tánctanára. - nyújtott kezet.

- Luna Wilson. - ráztam meg kezét. - Elmagyaráznád a dolgomat?

- A harmadikos és negyedikes osztályokat fogod táncra tanítani. És ha jól hallottam angol tanár is leszel.

- Igen.

- Akkor az majd eldől, mert van több angol tanár is és majd az igazgató és az igazgatóhelyettes dönti el az órarendet, amit valamikor kiosztanak. Általában ez az utolsó pillanat szokott lenni. A suliban négy angol tanár van veled együtt most már. Rajtunk kívül még két tánctanár van. Két tánctanár van bent egyszerre egy tanórán. Egy férfi és egy női tanár. A másik női tanár Yoon BoMi. Valamikor biztos találkozol majd vele. - magyarázta. - Amúgy egy évfolyamon két osztály van, egy erősebb és egy gyengébb átlagú. Mindenhol egyébként egy férfi és egy nő tanár van minden órán, két évfolyamon ugyanazok, a másik kettőn másik két tanár. Zene- és énektanárok, sőt még dalszövegírás tanárok is vannak. A dalszövegírásra az összes évfolyam össze van vonva, mivel nem mindenki jár azokra az órákra. - hadarta. - Remélem mindent értettél. - mosolygott.

- Öhm, igen. - nevettem. - A lényeg biztos megmaradt. Majd belerázódok.

- Remélem is. Na, én megyek, üdv itt. - mosolygott újra, majd elment.

- Nem kérdeztem meg, hogy ki a másik férfi tánctanár. - tűnődtem magamba.

Körbenéztem és a sürgő-forgó tanárokat láttam magam körül.

Felmentem az igazgatói irodába és most mosolyogva köszöntött SiWon.

- Üdv itt, Ms. Wilson.

- Hívjon Lunának kérem.

- Luna, írja alá ezeket a papírokat, amire minden rá van írva. - folytatta.

- Közben megkérdezhetném, hogy ki a másik tánctanár. Jung HoSeokkal találkoztam, de ki a másik?

- Szóval, hogy kivel lesz közös tanórája?

- Igen. - bólintottam.

- A másik tánctanár, Min YoonGi, Luna. - mondta, majd hirtelen azt éreztem, mintha a szívem kihagyott volna egy ütemet.

Hebegve próbáltam bármilyen szót is kiadni sikertelenül.

- YoonGi...? - sikerült végre mondanom valamit.

- Igen. - bólintott.

- Oké. - fújtam ki hosszan a tüdőmben lévő összes levegőt.

YoonGival közös tanórák, minden nap többször..

3.rész vége

2.rész - The Kirin

Eljött a nap, amikor elmentem a Kirinbe interjúra.

Pár órával előtte idegességembe morogni kezdett a gyomrom és nem akarta abba hagyni.

- Ne izgulj! Minden jó lesz. - mosolygott biztatóul WooJi, aki elvitt a sulihoz.

- De azért csak egy nagyon jó suli, ahol még a tanárok is meg vannak válogatva.

- Nyugi, Luna. Csak menj be és add önmagad.

- Rendben. - erőltettem egy mosolyt.

Kiszálltam a kocsiból és felnézve az iskola homlokzatára nyeltem egy nagyot, majd bementem az épületbe.

A tágas aula fogadott, majd az emeleti igazgatói iroda felé vettem az irányt. 

 Az ajtó előtt megszédültem és majdnem el is estem, de hirtelen jól lettem szóval beléptem.

- Ki az? - kérdezte az irodaasztalnál ülő férfi.

- Luna Wilson. - léptem be kihúzva magam.

- Ah, üljön le, kérem. - mutatott a szék felé. - Szóval a tanári állásra jött. Amerikában élt. Akkor biztos jó az angoltudása is, de ugye tudja, hogy nem csak angolt kell majd tanítania. Táncot is.

- Ezt eddig nem tudtam. De miért nem lehetnék csupán angoltanár? - emeltem fel a hangom. - Bocsánat, nem tudom, mi ütött belém. - szorítottam össze fogsorom.

- Hmm.. - nézett rám felhúzott szemöldökkel. - Túl fiatal még. Úgy néz ki, mint egy diák és semmi tapasztalata nincsen. - magyarázta. - Mit keres itt még?

- Maga...- fogtam vissza az ordításom. - Találjon akkor valaki jobbat ha tud. - viharzottam ki az irodából.

Amint becsuktam magam mögött az ajtót beleütköztem valakibe.

- Bocsánat. - szólalt meg.

- Nem, én sajnálom. - néztem fel az illetőre.

Szőke, kicsivel magasabb volt nálam és idősebbnek tűnt pár évvel.

- Téged még eddig nem is láttalak itt. - jelentette ki.

- Azért, mert most látsz először talán, de ha megbocsátasz akkor mennék. - kerültem ki majd mentem ki az épületből.

Kiérve megálltam a suli előtt.

- Már megint mi ütött belém? - dühöngtem magamba. - Ah! - vakartam meg tarkóm.

- Hé! - szólalt meg valaki mögöttem. - Hey! - megfordulva láttam, hogy az a szöszi fiú volt.

- Ne gyere ide, ne gyere ide, ne gyere ide. - motyogtam magamba.

- Hány éves vagy? - kérdezte mellém futva.

- Ezt akartad kérdezni? - húztam fel  a szemöldököm. - Mit szeretnél tőlem? - fontam össze karjaimat magam előtt.

- Mit keresel itt a suliban?

- Tanárnak jelentkeztem, de az igazgató hát olyan, amilyen. És te?

- Tanár vagyok itt. - mosolyodott el.

- Hm? - lepődtem meg. - Te, hány éves vagy?

- Huszonhárom.

- Én huszonkettő. - mondtam mire elvigyorodott. - De mit vigyorogsz? Ha?

- Mi a neved? - kérdezte mosolyra húzva száját.

- Miért mondanám meg? - mi ütött belém?? - Nem ismerlek.

- Én Min YoonGi vagyok ha érdekel. - vigyorgott majd visszament az épületbe.

Éreztem, hogy nem kapok levegőt se.

- Oh, basszus! - sóhajtottam kifújva a levegőt. - Én nem ilyen vagyok.

A két személyiségem tényleg különböző. A mindennapi normális, nyugodt, otthonülős típus. Viszont a másik, aki néha tudat alatt jön felszínre a tökéletes ellentétem. Bulizós, örült, kimond mindent, amit gondol, hamar felkapja a vizet és véleményem szerint csöppet sem kedveskedő.

- Bajok lesznek itt még ezzel. - hunytam le a szemem a fejemet rázva.

Ugyanott várt WooJi, ahol kirakott, ezért odasétáltam és beszálltam a kocsiba.

Elhajtottunk és hazaérve bementem szobámba.

Anyámmal megbeszéltük, mielőtt eljöttem, hogy az interjú után felhívom Skypeon és beszélünk.

Elővettem laptopom és kapcsolódva a netre felhívtam anyut.

~ Szia kicsim! - láttam meg anyum.

- Szia! - mosolyogtam.

~ Na, mesélj! Mi volt? - lelkesedett fel.

- Minden okés. A Kirinben pedig azt mondta az igazgató, hogy majd értesít. - füllentettem.

~ Remélem, hogy sikerül, drágám.

- Én is. - sóhajtottam. - Viszont megtudtam, hogy angol- és tánctanár lennék.

~ Akkor szerezz valakit, aki segít. Tudom, hogy tudsz táncolni.

- De nem lennék képes tanítani is azt.

~ Luna, csak próbáld meg.

- Rendben. - sóhajtottam. - Apu amúgy hol van?

~ Dolgozik és nekem is mennem kell. Luna! Légy erős! Tudom, képes vagy rá. Találj valami..öhm..inspirációt.

- Inspiráció?

~ Valami, ami késztet, inspirál arra, hogy tedd meg, amit kell.

- Inspiráció..

~ Na, drágám én megyek is. Szia!

- Szia..

Az időeltolódás még mindig gázos így. Tizenhat óra különbség van.

Ha Szöulban délután hat van, akkor Los Angelesbe még csak hajnali kettő körül.

Itt most délután egy van, szóval Los Angeles órája még tegnap délután kilencet mutat.

Lecsuktam laptopom, majd hátradőltem a székben.

Az íróasztalomra könyökölve a fejemet két kezembe rakva néztem ki ablakomon.

- Elmegyek a városba. - álltam fel asztalomtól.

Felvettem cipőm, megfogtam táskám és kimenve szobámból WooJinak szóltam.

- Elmentem.

- Hova? - lepődött meg.

- Csak a városba. - mentem ki az ajtón.

Sétálgattam kicsit. De végig Kirin járt a fejemben. És YoonGi szőke feje..

2.rész vége

1.rész - Luna-ya in Korea-ya~

A felszállás pillanatában sóhajtottam egyet míg mások csak szorongatták az ülés karfáját. Mintha az segítene, ha lezuhan a gép.

Augusztus van még és én épp a repülőn ülök. Útban Dél-Korea fővárosa felé.

Huszonkettő vagyok és befejeztem a tanulmányaimat. Munkát akartam vállalni minél előbb, ezért utazom én Szöulba.

Apa egyik régi barátja szívesen fogad, szóval nála szállásolok el. Be kell majd szállnom a lakbérbe, de nem ez most az első szempont. A munkát kell megszereznem.

Szöul nem a szülővárosom, de van bennem koreai vér. Apám teljesen koreai csak a fél koreai anyám elcsábította. Mindig elmesélik, hogyan találkoztak és mindig azt akarják, legyek olyan, mint ők. Anyám író, apám pedig ilyen nagyvállalati góré. De szerettem a gyerekkorom. Koreában fogantam meg, de közben Los Angelesbe költöztek szüleim. Másképp nő fel egy gyerek, ha Amerikában él. De jól tudok angolul legalább.

A munkában ez előny talán, de nem tudom, hogy sikerül-e az interjú.

A Kirin Art School egy nagyon erős intézmény. De egy álmom, hogy tanár legyek.

A Kirin zeneművészeti suli vagyis a tánc és az ének, ami diktál. A dalszövegírás vagy csak maga a zene kottázása.

Szerintem én leszek a legfiatalabb, aki tanár akar lenni. Nem is tűnök annyinak, amennyi vagyok valójában. Anyám szerint négy évet simán letagadhatok.

Informálódásom szerint tizenhat éves kortól jelentkezhetnek a diákok. Képzelem, mennyien jelentkeznek oda.

Több óráig semmit sem tudtam kezdeni magammal a gépen. Vagy olvastam és amikor már megengedték zenét hallgattam.

A mögöttem ülő fiútól majdnem felrobbantam. Hisztizett anyjának, hogy így meg úgy. Én meg higgadtan csak beraktam fülembe fülhallgatóm.

Nem meglepően félig koreai származásommal kpopot hallgatok legtöbbször.

Amint landoltunk ismét elégedetten sóhajtottam.

A reptéren egy táblával várt apám barátja, Kim WooJi.

- Ms. Park! Mehetünk? - vigyorgott.

- Luna, hívjon Lunának. - húztam a szám.

Két nevem van a kétféle származásom miatt. A koreai nevem Park LuNa. Apám, Park LeeYoon. Anyám, Amber Wilson. A Wilson, anyám vezetékneve, ezért az lett az én nevem is, de néha jobban tetszik a Park. Soha nem fogom tagadni a származásom.

- Erre van a kocsi. - mosolygott továbbra is.

- Hány éves? - kérdeztem.

- Harminchét. Luna, nem tegeződnénk inkább? - nevetett.

- Jobb lenne.

- Hívj csak WooJinak.

- Rendben. Amúgy honnan ismeri az apámat?

- Kollégák voltunk. Még régebben az első munkahelyemen. Csak utána ő lett a főnök és kicsit megváltozott, de nem bántásból. - mentegetőzött.

- Semmi, semmi. Tudom, hogy ha valakiből főnök lesz akkor megváltozik. Az otthoni dolgok is kissé így történtek.

Otthon, talán pont mióta apa főnökké lett kinevezve és ez körülbelül három éve volt. Plusz még anya, mint író kiadott akkoriban egy könyvet, szóval sokszor egyedül voltam otthon. Az ilyenekből sok pénz folyt be a szüleimnek így pénzesebbek lettünk. Végül is ezáltal nem egyedül voltam, hanem a dadával, akit felfogadtak szüleim míg mind a ketten távol voltak. Jó fej volt meg minden, de azért mégsem a szüleim egyike volt.

Autóval elkocsikáztunk a lakásáig.

Három hálószoba, egy fürdő, konyha, nappali. Látszott, hogy azért neki is van miből ennie.

Megmutatta szobámat.

Egy olyan ágy volt benne, mint a hercegnőknek a mesékben. Nem rózsaszín csak annyira puccos. Volt egy íróasztal az ablak alatt egy irodai székkel. Kétajtós ruhásszekrény, mellette pedig könyvespolc.

Két bőröndömet leparkoltam a szekrény mellé.

- Mikorra kell menned az iskolába? - szólalt meg WooJi.

- Csak holnap. - vontam meg a vállam.

- Talán engem nem is találsz itthon, mert hosszú műszakom van holnap.

- Rendben.

- Segítsek kipakolni? - kérdezte.

- Ah, nem kell. - legyintettem. - Megcsinálom magamnak, köszönöm.

- Akkor hagylak is, elmegyek a boltba addig. - csukta be az ajtómat.

Leültem ágyam szélére és nagy sóhajtással körbenéztem a szobán. Mosolyogtam, mivel mostantól egyedül is fogunk tudni boldogulni visszatérve a gyökereimhez.

*Korea megjöttem*

Viszont van olyan dolog, ami már most aggaszt.

Van egy oldalam, személyiségem, amivel mindig élek. De van egy olyan, ami időszakonként megjelenik bennem és teljesen az ellentétemet mutatom, de tudat alatt. Szüleim már kis korom óta mondták nekem, hogy ez van, de sohasem veszem észre magamon. Talán két éve tanultam meg, hogy tartsam kordába. A felbukkanását nem akarom újra.

1.rész vége

Tartalom ~ Prológus

Luna Wilson félig amerikai, félig koreai lány, aki nagy célokkal él Los Angelesben él még mindig szüleivel. Az apai vér Szöulba húzza szívét, ezért kirepülve a fészekből egyedül elutazik a dél-koreai városba a nyár végén, apja egyik barátjánál megszállva.
A huszonkét éves Luna munkát keres, hogy befizesse a lakbér felét. Tanári végzettségével sok lehetőség tárul elé, és jön a képbe a Kirin Art School, ami változást hoz az életébe. A K.A.S. olyasmivel foglalkozik, mint például a tánc vagy az ének.
Tánctanárként próbálja megállni helyét, de olyanok történnek vele, amire senki sem gondolt volna.